Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza (dedikált példány)
Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat
(Újvidék)
,
Kiadói fűzött kemény papírkötés , 164 oldal
Kiadói fűzött kemény papírkötés , 164 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 18 cm x 13 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2025-05-18 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Újvidék, 1977, Fórum Könyvkiadó (Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat nyomdája), 164 p. + [1] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. A kárókatonák még nem jöttek vissza. Írta: Gion Nándor. Szerkesztő: Fuderer Gyula.
Az előlapon a szerző, Gion Nándor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "P. Zs. barátomnak emlékként egy vajdasági útjáról Gion Nándor. Újvidék, 1979. IX. 24."
Bálint István szöveg közti, fekete-fehér rajzaival illusztrált, valamint bevezetéssel ellátott kötet. A fedőlapot Bálint István tervezte. Nyomtatta a Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat nyomdája, Újvidéken.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratozott, illusztrációval ellátott címfedéllel és könyvgerinccel, illusztrált hátlappal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Gion Nándor (Szenttamás, 1941. február 1. – Szeged, 2002. augusztus 27.) József Attila-díjas vajdasági magyar író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár, az újvidéki rádió magyar főszerkesztője. Első sikerét az 1968-ban megjelenő Kétéltűek a barlangban című regényével érte el, majd az 1969-es Testvérem, Joáb c. regényéért a Forum Kiadó első díját kapta meg. 1969-től az Új Symposion szerkesztőségének tagja, és a megújuló vajdasági magyar irodalom egyik kiemelkedő képviselője lett Tolnai Ottó mellett. 1993-tól Magyarországon élt és dolgozott. Életművében jelentős részt képeznek a jugoszláviai és magyarországi rendszerváltásokat feldolgozó művek.
Az előlapon a szerző, Gion Nándor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "P. Zs. barátomnak emlékként egy vajdasági útjáról Gion Nándor. Újvidék, 1979. IX. 24."
Bálint István szöveg közti, fekete-fehér rajzaival illusztrált, valamint bevezetéssel ellátott kötet. A fedőlapot Bálint István tervezte. Nyomtatta a Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat nyomdája, Újvidéken.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratozott, illusztrációval ellátott címfedéllel és könyvgerinccel, illusztrált hátlappal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Gion Nándor (Szenttamás, 1941. február 1. – Szeged, 2002. augusztus 27.) József Attila-díjas vajdasági magyar író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár, az újvidéki rádió magyar főszerkesztője. Első sikerét az 1968-ban megjelenő Kétéltűek a barlangban című regényével érte el, majd az 1969-es Testvérem, Joáb c. regényéért a Forum Kiadó első díját kapta meg. 1969-től az Új Symposion szerkesztőségének tagja, és a megújuló vajdasági magyar irodalom egyik kiemelkedő képviselője lett Tolnai Ottó mellett. 1993-tól Magyarországon élt és dolgozott. Életművében jelentős részt képeznek a jugoszláviai és magyarországi rendszerváltásokat feldolgozó művek.
Előszó
A Vágóhíd helyén magas, fiatal nyárfák nőnek. A nyárfasorok lefutnak egészen a nádasig, a fák között térdig érő gaz, meg sűrű, tüskés cserjék. Gergián, az egykori vadőr, bizonyára boldog volna, ha... TovábbElőszó
A Vágóhíd helyén magas, fiatal nyárfák nőnek. A nyárfasorok lefutnak egészen a nádasig, a fák között térdig érő gaz, meg sűrű, tüskés cserjék. Gergián, az egykori vadőr, bizonyára boldog volna, ha látná; annak idején sokszor elmagyarázta nekünk, hogy az énekesmadarak csak olyan fákon szeretnek fészkelni, melyek közelében cserjék, bokrok vannak, ahová elbújhatnak, ha ragadozók támadják meg őket - Gergián szerette az énekesmadarakat; igaz, legjobban a vízimadarakat szerette, de azért nagyon szerette az énekesmadarakat is. Engem azonban most bosszantanak a cserjék, összeszurkálják a kezemet. A régi Vágóhíd romjait keresem közöttük. Bosszankodva, de azért türelmesen keresgélek, hajlongok a fák alatt, letördelem a bokrok ágait. Végre találok egy súlyos betonkockát. Az egyik nyárfa tövében lapul, a régi Vágóhíd valamelyik oszlopának itt felejtett darabja; félig a földbesüllyedt, szürkén megbújt a térdig érő gazban. Erőlködve odább görgetem, hogy a vörös oldalát mutassa felfelé. A Vágóhíd falai belülről mindig vörösek voltak; akkor is, amikor naponta százával ölték itt a marhákat, lovakat, birkákat, meg később is, amikor már csak mi szálltuk meg az elhagyott, nagy kőépületet, belülről még akkor is vörösek voltak a falak, mintha a letaglózott állatok vére ivódott volna örökre beléjük. A vörös falakra mindenféle állatokat és madarakat rajzoltunk, sőt később a rajzokat bele is véstük a falakba. Vissza
Tétel sorszám:
043
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
15.000 Ft
Licitek száma: 7
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |