Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Új heraldika. Írta: Szécsi Margit.
A címlapon a szerző, Szécsi Margit tollal írt, névre szóló dedikációja olvasható: "Kende Sándoréknak jókívánsággal Szécsi Margit 1969. június 8."
A dedikáció címzettje, Kende Sándor (1918-1992) író, költő, a pécsi Állami Könyvterjesztő Vállalat és a pécsi Magyar Írók Könyvesboltjának vezetője, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör és a Széphalom Könyvműhely alapítója.
Nagy László eredeti nyolc rézkarcával illusztrált, valamint előszóval és tartalomjegyzékkel ellátott kötet. Nyomtatta a Szegedi Nyomda.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratos címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, hiánytalan állapotban, feliratos, illusztrációval ellátott, fülszöveges, javított kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Szécsi Margit (Budapest, 1928. május 28. – Budapest, 1990. november 23.) József Attila-díjas költőnő, Nagy László költő felesége. A "Fényes Szelek" nemzedékének tagja. Korai verseit az "Új Idők" majd később a "Csillag" folyóirat közölte. Ezt követően a "Csillag" munkatársa lett. 1955-ben jelentkezett első verseskötetével, mely a Március címet viselte. Már ebben jelentkezik verseinek később is jellegzetes műformája a "hosszú vers". Szerelmi költészete művészi világának különleges erőssége.
Fülszöveg
Az Új heraldika Szécsi Margit összegyűjtött verseit tartalmazza, s a befejező, címadó ciklus költeményei kötetben most jelennek meg először.
Szécsi Margit már az első kötetében, az 1955-ben...
Tovább
Fülszöveg
Az Új heraldika Szécsi Margit összegyűjtött verseit tartalmazza, s a befejező, címadó ciklus költeményei kötetben most jelennek meg először.
Szécsi Margit már az első kötetében, az 1955-ben megjelent, pályakezdő Március-ban is egyfajta magatartás költője, és már akkor kialakulnak azok a motívumok, amelyek meghatározták művészetét. Említsük meg a legfontosabbakat: mindenekelőtt a táj, a maga realitásában, a táj - főleg a költő későbbi korszakában - a látomásos realizmus tükrében, átalakulva a karnevál szörnyekkel teli forgatagává, a szédült aranykorrá, amelyben végül összetipródnak a lehullt álarcok, ahol a zsibogó szemétdombjára kerülnek a pocsékká romlott értékek, és ahol kiábrándult szomorúsággal söprik össze a tündöklő mocsokba dobott trombitákat; és a táj a cirkuszporonddá nemesült világ, amelynek arany homokját beesheti hó, amely a tél tetszhalálába merülhet, de nem pusztul el soha. Halhatatlan a szent Cirkusz, ahová az "üzletember" nem nyer bebocsátást, s ahol a kötéltáncos bőrét kockáztatja a művészetéért; és a ring!, az ökölvívók ringje, amelyből kiütik azokat, akik nem elég tiszták és nem elég erősek.
Szécsi költészetének visszatérő motívuma a szerelem, a két ember szerelme, amely szövetség életre-halálra az emberiségért: erődítmény, elefántcsonttorony és pokol, ahová vereséggyötörten vissza lehet vonulni, ahonnan harcba lehet indulni, és amelyben majdan el kell pusztulni.
És mindenekfeletti motívum: a magatartás: élni, szívre szorított kézzel, vagány módra, de a Nagy Hal szájában is hinni, hitetlenül és hinni a jövőben, a gyakran megválthatatlannak látszó világ megváltásában. - Az emberiség ügyének harcosa Szécsi Margit, olyan harcos ő, aki egyetlen ütközet elől sem tér ki.
Vissza