Jókai Anna: Mi ez az álom? (Kende Sándor írónak dedikált példány)

Fülszöveg

Aki olvassa Jókai Annát és valóban ismeri őt, tudja, hogy a "történeten túl" az emberi lét alapkérdései érdeklik. Az egyes ember és a nemzet sorsa, küldetése. Bármiről szól, bármiről kérdezik, a leghétköznapibb valóságanyag is alkalom számára, hogy a "legfontosabbat" a sűrű szöveten átcsillantsa. Húsz év terméséből áll ez a kötet - a nagy hatású, számos olvasót szellemileg is megmozgató regények és novellák írója ezúttal vallomásait, interjúit, esszéit gyűjtötte egybe. Változatos témák, - az iskola, a színház, az irodalom világából -, melyeket a szilárd látásmód köt össze. Ritka dolog, ha egy írónak a mából visszatekintve sem kell régebbi véleményeit itt-ott helyesbítenie. Jókai Anna mindig azt mondta, amit gondolt - sohasem azt, amit elvártak tőle. Megfigyelései, a jelenben is érvényes diagnózisai, terápiás javaslatai közhasznúak és ugyanakkor tárulkozóan személyesek. Az írások nyelvezete élvezetes, a bonyolító szakzsargont és a leegyszerűsítő szürkeséget egyaránt kerüli. A közléseket - a szó minden értelmében - lehető követni.
Ahogy Jókai Anna mondja, a Vigiliá-val beszélgetve: "Az a kevés viszonylagos, amit az abszolúthoz képest megtanultunk, csábíthat kinyilatkoztatásra, tetszeleghet csalhatatlanságban. De végső soron tudni a nemtudást és mégis folytatni: emberfölötti az emberben."
"Az ember helyzete minden élőénél nehezebb. Azzal, hogy választhat. Butaságában vagy vélt okosságában akár a pusztulást is választhatja. Az Isten sír miattuk - s mi még nem értünk fel odáig, hogy letöröljük a könnyeit. De legalább Ágaskodjunk! Hiszen a bűn nem "eljegyzett", hanem "leszólított" minket, s mi úgy beugrottunk a csábításnak, hogy még bele is szerettünk. Valaminek, Valakinek az irtózatos hiányáról beszéltem mindig. Bár más és más fokon. Talán most jutottam el odáig, hogy végre már azt is meg tudom mutatni, hogy az a bizonyos Valaki-Valami azért valamilyen módon mégis jelen van..." Vissza