Előszó
A mai parasztság elődeinek, a jobbágyoknak mindennapi életéről kevés emlék maradt ránk. Tudjuk, hogy többségükben nehezen éltek, embertelen adóterhek alatt nyögve hallgatni és tűrni kényszerültek,...
Tovább
Előszó
A mai parasztság elődeinek, a jobbágyoknak mindennapi életéről kevés emlék maradt ránk. Tudjuk, hogy többségükben nehezen éltek, embertelen adóterhek alatt nyögve hallgatni és tűrni kényszerültek, de életviszonyaikat, körülményeiket - éppen az eleven részleteket - alig ismerjük. A ránk maradt megsárgult írások fölöttébb szűkszavúak, s ha Tiborc panasza hangot is kapott az irodalomban, gondolt-e valaki arra, hogy a férfi, a családfő mellett ott állt egy másik ember is, aki a külső csapásokat még inkább szenvedte, akit a rendi törvények, a paraszti közösség szigorú hagyományai, a családi élet rideg rendje erős kötelékkel gúzsolt a ,,neki kiszabott helyre". Ki gondolt az asszonyra? Meghallgatta-e valaki az anyát?
A mátraaljai palócok egyik jellegzetes családformája a nagycsalád volt. A nagycsaládban élő asszonyok életét írtam le ebben a könyvben. A családtagok együtt lakva, közösen gazdálkodva éltek a legidősebb férfi, a ,,gazda" keze alatt. Az asszonyok semmibe bele nem szólhattak, s a vagyonból nem részesülhettek sem apjuk, sem férjük házánál. Idegenül robotolták le az életüket férjük családjában, dolgozva élelmükért és gyermekeik felneveléséért. A férfiak keserves sorsát még inkább megsínylette az asszony. Ha a férfiak éheztek - ő csakhogy éhen nem halt; ha a férfiak dolgoztak - ő több munkája mellett azokat is kiszolgálta; ha a férfiakat gátolta és megkötötte a felettük álló rend - az asszonyok terheit tetézte a családi, a férfival szembeni alacsonyabb helyzet is.
Vissza