Aukciós tétel adatai
Budapest, 1924, Genius (Globus Nyomdai Műintézet Rt., Bp.), 32 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A napló. Írta: [Johann Wolfgang von] Goethe. Fordította: Kosztolányi Dezső.
"Ez a könyv a Genius könyvkiadó rt. megbízásából, Kosztolányi Dezső fordításában, Hermann Lipót négy eredeti rajzával, Vágó József címlapjával és kötésterveivel, 1000 számozott és meritett papiroson nyomott példányban készült. Ebből 1-100-ig egész bőrkötésben, 101-300-ig félbőrkötésben, 301-1000-ig papírkötésben. A nyomást a Globus nyomdai műintézet rt., a kötéseket Gottermayer Nándor készítette 1924-ben." Ebben a példányban a számozás helye kitöltetlen.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány aranyozott feliratos címvignettával ellátott címfedéllel, könyvkötő által pótolt papír könyvgerinccel, sérült hátlappal, tiszta, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan, átlagos állapotban.
A kötet fordítója, Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja.
"Irodalmi gourmandok részére készült Goethe „Napló“-jának új kiadása, amelyet Kosztolányi Dezső fordított és Hermann Lipót illusztrált. A könyv már azért is érdekes lesz, mert első kiadását, amely teljesen elfogyott, Babits Mihály fordította." (Az Ujság, 1924/242. sz., 6.)
Előszó
Goethe a Napló című verséről Eckermannal is beszélgetett. Ezt a beszélgetést Eckermann így örökítette meg könyvében:
1824 február 25, szerda,
Goethe ma mutatott nekem két rendkívül különös...
Tovább
Előszó
Goethe a Napló című verséről Eckermannal is beszélgetett. Ezt a beszélgetést Eckermann így örökítette meg könyvében:
1824 február 25, szerda,
Goethe ma mutatott nekem két rendkívül különös költeményt, céljából mindakettő nagyon erkölcsös, egyes motívumaiban azonban annyira szókimondóan-természetes és igaz, hogy a világ az ilyenféléket erkölcsteleneknek szokta nevezni, ezért Goethe is véka alá rejtette és nem gondolt közzétételükre.
»Ha a szellem és magasabb műveltség közkincs lehetne« mondotta Goethe, »akkor a költőnek könnyű dolga volna: mindig teljesen őszintén szólhatna, nem kellene pironkodnia, kimondhatná a legjava dolgokat...
Vissza