Előszó
A "Szeretet szent estéje" délutánján az egész gyermek sereg buzgón törte és héjazta a diót, darálta a mákot, segítve drága jó anyánknak a konyhában.
Hét éves voltam.
Igen jók voltunk, mert vártuk az estét és csak suttogva tárgyalgattunk nagyon igyekvő munkánk közben, hogy mi is a szívünk vágya, mit szeretnénk karácsonyra.
Kint nehéz, nagy pelyhekben hullott a hó, bent vígan pattogott a tűzhely lángja, s készültek a mákos, meg diós kalácsok, s minden, mi szemnek, szájnak ingere.
Sínen futó vonatról, gőzgépekről és az egész világon létező * minden játékról ábrándozó képzeleteimet szakította félbe az „ezüst csengő" hangja. Mint a szélvész, rohantunk a szobába, s bámultuk a csillogó fényben ragyogó, gyönyörű karácsonyfal. mint egy megfoghatatlan csodát.
Majd áhítattal és örömtől ragyogó boldogsággal álltuk körül és énekeltük a „Mennyből az angyal"-t, meg a „Csorda pásztorok"-at, miközben gyermeki kíváncsiságom félszemével már a karácsonyfa alatt fürkésztem az ajándékokat, hogy melyik is lesz az enyém.
Drága jó apám és anyám szeretettel ölelgettek magukhoz mindnyájunkat.
S álmaim vágyai teljesedtek, mert ott volt a sínen futó vonat, a gőzgép, az autó, az ágyú, meg az ólomkatona-sereg is.
De kopogás az ajtón s bejött az öreg Mádon bácsi, a juhász, nagy subával a vállán.
Vissza