Babits Mihály: Ezüstkor (dedikált példány)/Babits Mihály ismeretlen fotója (készítette: Török Sophie) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Szerző által dedikált példány, Babits Mihály ismeretlen fotójával. A fotót készítette: Török Sophie. Babits Mihály összegyűjtött munkái, No.: III.
Ezüstkor. Tanulmányok. Írta: Babits Mihály. 

Az Ezüstkor a „Babits Mihály összegyűjtött munkái” életmű-sorozat harmadik köteteként jelent meg, 1937 karácsonyára. Benne – egyik kritikusa, az értő barát, Kárpáti Aurél recenziója szerint „huszonöt esszét találunk. Huszonöt válogatott darabot, három évtized terméséből. Ez a »rész az egészből« mégsem csonka. Sokfelé mutató anyaga benső teljességbe zárul, s írójának jellemző vonásait hiánytalan egységbe foglalva tükrözi, egyszerre mutatva meg a nagy költőben egyesülő tudóst és művészt. […] Európai viszonylatban is jelentős, maradandó értékek művészi foglalata ez a reprezentatív kötet.” (Kárpáti Aurél: Ezüstkor. Babits Mihály új könyve. Pesti Napló, 1938. jan. 23. 11.)

Ebből a könyvből kétszáz számozott amatőr példány is készült az író kézjegyével. Jelen darab számozatlan, ellenben Babits dedikálta. Saját kezével írt ajánlása így szól:

Révész Vidor / főorvos urnak / hálával és rokonszenvvel / Babits Mihály / 1938. márc. 12.

Természetesen az sem véletlen, hogy pár nappal később Babits felesége is dedikálta Hintz tanársegéd úr című regényét a főorvosnak: „dr. Révész Vidor főorvos úrnak / tisztelettel és hálával / Török Sophie / 938. márc. 15.” (Ez a példány egy korábbi árverésünkön kelt el; Ant.hu 26Ded/201.)

A címzett jól ismert személy a magyar orvostörténetben, és – éppen Babits révén – az irodalomtörténetben, a Babits-életrajzban is.

Révész Vidor (1886-1939) a Budapesti Tudományegyetemen 1910-ben szerzett orvosi oklevelet. Egy ideig egyetemi tanársegéd, majd a Park Szanatóriumba került, melynek előbb röntgen főorvosa, majd – 1932 márciusától – igazgató főorvosa volt. Elnöke a Magyar Röntgen Társaságnak, rovatvezetője az Orvostudományi Szemlének. Jelentős kutató, sokat publikált szaklapokban.

Babits-csal, ahogy a dedikáció is mondja, főorvosként került kapcsolatba.

A harmincas évek második felében ugyanis bebizonyosodott, hogy Babits légzési és nyelési nehézségeinek oka egy daganatos elváltozás. Az 1938-as kezelés vázlatos áttekintését Dr. Szállási Árpád adta: Babitsot „a zsidókórházban megröntgenezték, a János-szanatóriumban EKG-vizsgálatot végeztek. 1938. február 8-án reggel konzílium […]. A nem könnyű operáció február 10-én délelőtt 9 órakor kezdődött a Park-szanatóriumban, helyi érzéstelenítéssel kb. másfél óráig tartott.” Ez után „a költő kanülon át levegőhöz jutott, tisztelői is fellélegeztek. Április 7-én hagyta el a Park-szanatóriumot, közben Nissen javaslatára március 8-án elkezdték a röntgenbesugárzást. […] Czunft Vilmos igazgató és Révész Vidor főorvos a költőt a kor követelményeinek megfelelően előbb röntgen-, majd rádiumkezelésben részesítette. Ez, noha a daganat nem bizonyult sugárérzékenynek, a gyors progressziót, az esetleges áttéteket mégis hátráltatta. […] A szakszerű sugárkezelés után még volt ereje lemenni Itáliába, hogy átvegye a Dante-fordításért járó San Remo-díjat”. (Szállási Árpád dr.: Adatok Babits betegségéhez. Orvosi Hetilap, 1983. nov, 27, 2940-2942.)

Révész nagyon is emberi jelleméről egyik nekrológjában lehet olvasni: „Révész Vidor dr. élete javakorában, ötvenkettedik esztendejében a tudomány és gyógyítás munkájának áldozata lett. Semmit sem törődött magával, annál többet betegeivel, és sokszor mikor pihenőre kellett volna térnie, akkor sem hagyta el laboratóriumát. A megfeszített munka, a folytonos és szüntelen tanulás és kutatás, úgy látszik, aláásta szervezetét és míg másokat gyógyított, a maga egészsége romlott meg.” (Révész Vidor, a Park-szanatórium igazgató főorvosa meghalt. Tragikus hirtelenséggel hunyt el a kitűnő orvos. Újság, 1939. máj. 2. 5.)

A dedikált könyv ajándékozása tehát nem pusztán csak gesztus volt: Révész főorvos jó ember volt, jól bánt betegeivel. Nyilván Babits-csal is.

*

A kötet lapjai közül került elő egy fotó – rajta a beteg, kórházi ágyon fekvő Babits látható, orvosi társaságban, akik éppen egy kezelés alatt vizsgálják őt.

A kép ismeretlen: a Babits-ikonográfia („…külön tér …külön idő…” Babits Mihály fényképei. Szerk.: W. Somogyi Ágnes. Bp., 1983.) nem ismeri.

Az összegyűjtött fotókat regisztráló kötet tartalmaz viszont egy sorozatot, amelybe jelen tétel nagyon is beleillik – úgy is lehet mondani, hogy annak egy eddig hiányzó, új darabja.

Az ikonográfia 487-498. sz. képeit a költő felesége készítette. Török Sophie hobbija volt a magánfényképezés, ezek is „amatőr” képek – viszont csak és kizárólag ezek tudósítanak képileg Babits kezeléséről.

Így bizonyos, hogy jelen tételt is Babits Mihályné Tanner Ilona készítette.

A kép azon az ágyon fekve mutatja Babitsot, amelyen az ikonográfia 487. sz. darabján látható; ezt alapul véve keletkezési idejük is azonos lehet: 1938. február 10. körüli. Az ikonográfia darabján dr. Rudolph Nissen ül mellette – itt hárman állják körül: orvosi védőmaszkban Révész Vidor, egy orvos és egy asszisztensnő. Ez a másik orvos ugyanaz, aki az ikonográfia 495. számú darabján látható Babits mellett, de ahogy őt az ikonográfia sem tudta azonosítani, ez még mindig a kutatás további feladatai közé tartozik.

A kópiát Révész főorvos úr Babitséktól kapta.

Páratlanul izgalmas felvétel – olyasmit dokumentál, amit eddig nem láthattunk.

*

Az Ezüstkor dedikáltan az egyik legritkábban előforduló Babits-kötet; negyvenöt év alatt ez a harmadik példány a hazai árveréseken. 1981-ben a Schöpflin Aladárnak (ÁKV 15/20.), 2012-ben a Cs. Szabó Lászlónak szóló darab (Kriszt 29/58.) került kalapács alá.

Az ismeretlen fotó pedig – értelemszerűen – soha korábban nem volt látható.

A könyv is, a fotó is egyedüli példány. Mind orvostörténetileg, mind irodalomtörténeti szempontból. 

Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan, megkímélt, gyűjtői állapotban.