S. Biró Géza: A szőlő metszése és mivelési módjai

Előszó

Részlet a könyvből: A parlagon hagyott szőlőkben gyakran találunk olyan szőlőtőkéket, melyek sok vékony hajtást neveltek. A hajtásokon apró bogyójú, kicsi, fejletlennek látszó fürtök lógnak. Ha az ilyen elhagyatott szőlőtőke fürtjeit leszedjük és kipréseljük, az így nyert must mennyiségéhez mérten sok törkölyt nyerünk, ezzel szemben az évenként rendszeresen metszett szőlőtőkén a hajtások erősek, a fürtök nagyok és a bogyók sokkal nagyobbakra nőnek, levesek. Ha tehát azt akarjuk, hogy szőlőtőkéink termése szebb, nemesebb és a hozam egyenletesebb legyen, a metszést el nem mulaszthatjuk. A szőlőtőkék metszését egyéb okok is szükségessé teszik. Ezek között igen fontos szerepet játszik az éghajlat, különösen olyan vidékeken és fekvésekben, ahol az időjárás zordsága miatt a szőlőtermés se idejében, sem pedig tökéletesen beérni nem tudna. A metszéssel a tőkék termését a talajhoz közelebb juttatjuk és az abból visszaverődő meleg a termés fejlesztését, beérését elősegíti. A túlságosan bő csapadékos vidéken olyan metszési móddal kell dolgoznunk, melynél a termés a talajtól magasabb helyzetbe kerül s a talajról felcsapódó eső kárt nem okoz, példa erre az erdélyi karikás mívelés. Vissza