Előszó
Claude Monet vízililiomokat ábrázoló képei a múlt század legnépszerűbb műalkotásai közé tartoznak, a művész válságos életszakaszában keletkeztek. A háttérben megbúvó drámát bontja ki érzékletesen Ross King könyve, mely egyben nagyszerű portré is az idős művészről.
1914-ben kitört az első világháború. Monet, aki ekkor a hetvenes éveiben járt, Givernyben élt, egész autóflottát tartott; nevét feltétlen tisztelet és megbecsülés övezte. Feleségének, Alice-nak 1911-ben bekövetkezett halála és látásának súlyos megromlása után gyakorlatilag felhagyott már a festéssel. Ám a bánat, a betegség és az alkotói válság közepette - mialatt a nyugati fronton dörögtek az ágyúk - belefogott pályájának egyik leggyötrelmesebb művészi feladatába.
Közeli barátai, így Franciaország rettenthetetlen miniszterelnöke, George Clemenceau biztatására a háború éveiben mindvégig ezeken a nagyszerű képeken dolgozott. Szinte megszállottja lett az irdatlan feladatnak: több száz négyzetméternyi vásznat borított be vibráló színekben tündöklő festékrétegekkel. Ahogy a képek sokasodtak, a művész becsvágya is növekedett: tervezgetni kezdte e művek méltó helyszínét, a párizsi Orangerie-ben létesítendő Musée Claude Monet-t.
Ross King levelek és visszaemlékezések alapján bensőséges képet fest Claude Monet igen összetett személyiségéről, egyben elhelyezi a vízililiomos festményének a művészettörténet legnagyobb alkotásai között.
Vissza