Kovács-Magyar András: A képzeletet csak a valóság múlja felül

Előszó

Van-e lehetőség a kapcsolatra Isten, Szentjeink és az ember között? Számomra ez megadatott, így nem kérdés, hanem bizonyosság, melynek gyümölcsével szeretném megajándékozni a kedves olvasót. Ilyen csodákat élek meg. Remélem és szívből kívánom ezt mindannyiuknak.
Amióta megkaptam ezt a csodát, lelkem szimfóniája lett. Átsegít életem nehéz időszakain, reménytelennek tűnő helyzetein. Soha nem szabad lemondani, bízni kell az utolsó reménysugárig. Csodák pedig vannak!
Az üzenet átdolgozatlanul hol egyszerű, hol bonyolultabb megfogalmazásban adom át, ahogy én is megkaptam, minden változtatás nélkül.
Párban adatott meg nekünk a csoda, bizonyosságul arra, hogy nem képzeletünk szüleménye.
Miért osztom meg Önökkel? Úgy érzem, nemcsak nekem szól, hanem ezzel örömet szerezhetek minden szellemtestvéremnek. Bennem él a tanítás, a tudást nem rejtem véka alá. Másrészt elgondolkodtam azon, mi az ami amúgy még felébreszti az emberiséget.
A kiáltás? A világban dúló háborús sebesültek kiáltásai, a természeti katasztrófákat elszenvedettek kiáltásai, a gyógyíthatatlan betegek kiáltásai? A bajok, a halálfélelem, felráznak és félve, remegve ébren tartanak bennünket. Legalábbis hatékonyabban, mint a tudat, hogy dolgunk van a világban. Lelki, szellemi téren alszunk, ahelyett, hogy tanulnánk, tevékenyek lennénk. Azaz úgy élünk, mintha nem lenne követendő példa előttünk. Nem reagálunk méltóképpen Isten Anyánk, Isten Atyánk és Szentjeink hagyatékaira. Vissza

Fülszöveg

Olvasók gondolatai a könyvről

„Egy új világ nyílt ki általad nekem. A kopár tél után megéltem a tavaszi zsendülést. Tudom, gyönyörű virágok bomlanak ki a bimbókból. Kezeidet fogva, a Te áldásoddal vitorlát bontok és engedem, hogy akárcsak a múltban Te vezess a jövő felé."
Feleséged: Ildikó
„Az átadott üzeneteket elolvasva az, a legszebb, hogy újra beleszerettem a hazámba."
Marika
„Mától hiszek a csodákban. Bárcsak elindulna valami a sok gyűlölködés után. Talán észrevesszük néhányan, hogy ez így nem mehet tovább."
Enikő
„Igen! Tudom, csak. így lehetett! Hihetetlen gyorsasággal megtanultam a könyvet. Drága András, hála és köszönet érte!"
István
"Csúcspontja az életemnek, hogy megadatott nekem e könyv elolvasása. Hamisnak érzett tényekről tudtam meg a valóságot. Ezt el akarom mondani az egész világnak!"
Adrienn
"Tisztelem a merészséged Tanítóm, nem rejtetted véka alá ezt a csodát sem! Örömmel követünk az utadon. Köszönjük, hogy világítasz nekünk!"
Mártika
„Lelkem, elmém súgja: ez a leghitelesebb mitológia, amit eddig olvastam."
Viktória
„Rengeteg próbatétel, mégis tudom, mindent áldásul szán nekünk az élet, még azt is, amit pillanatnyilag nem értünk. Szentjeink élete megerősít, erőt, hitet ad, hogy kiállhassuk a próbát. Szellemi erejüket érezve nem érzem magam többé kiszolgáltatva a sorsnak."
András
„Ez a Szentírás a mi nemzetünk kultúrája, alig győzöm kivárni a folytatást. Isten áldása van rajtatok. Köszönöm az útmutatót.
Péter
„Könyved olvasása után azt éreztem, hogy megtaláltad a kincset, melyet évszázadokon keresztül az emberiség elveszített. Köszönöm, hogy felnyitottad a szemünket!
Az olvasó, soraidból önbecsülést, erőt, hitet, reményt meríthet. Kívánom, hogy Isten fénye ragyogja be életeteket! Továbbra is szórjátok szét közöttünk kincseiteket!"
Anyukátok: Klárika
Drága feleségem, Ildikó! Szerelmed röpített el engem a szellemvilághoz. Megtaláltalak és Veled a mindent.
Kovács-Magyar András Vissza