Első francia nyelvű kiadás. Esquisses de la vie populaire en Hongrie. /
Vázlatok Magyarhon népéletéből. Báró Prónay Gábor műve alapján, francia nyelvre átültette
F. A. Schwiedland (Pesten a francia nyelv professzora).Francia nyelvű kiadás. Barabás Miklós, Wéber Henrik és Sterio Károly művei után készült 25 színes, hártyapapírral védett reprodukcióval (litográfia) és fekete-fehér iniciálékkal illusztrált, valamint előszóval, Xavier Marmier bevezetésével és a táblák jegyzékével kiegészített kötet. A képeket az
Arnz & Comp. Litográfiai Intézet készítette Düsseldorfban.A 25 képtábla a következő:
- Nász-menet az esküvőre
- Menyegző hon menet
- Az Aratok-koszoruja
- Alföldi szérü
- A juhász
- Gulyás
- Bivaly-csordás
- Csikós
- Kondás
- Vándor czigány-telep
- Budai szüret-tor
- Agarászat
- Túzok-vadászat
- Tiszai halászat
- Drotos-tót
- Az olaj-árus
- Oláh szekeres
- Lúd-hajtsár
- Fonoka
- A falusi tanács
- Népviselet
- Puszta
- Pesti Dinnye-vásár
- Dunavíz hordogató
- Laczi konyhája
Kiadói egészvászon díszkötésben lévő példány aranyozott feliratozású, aranyozott, illusztrációval és dombornyomott keretezéssel ellátott címfedéllel, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, aranyozott lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A Vázlatok Magyarhon népéletéből c. könyv először 1855-ben jelent meg magyar és német nyelven, a francia kiadás későbbre tehető. A mű sokévi tanulmányozás, adatgyűjtés és szellemi munka terméke, ami többek között Magyarország népszokásait, viseletét, az ország természeti kincseit és adományait mutatja be. A szerző magyar irodalmi hírnevét ez a munka alapozta meg, mely közelismerésben is részesült, valamint ennek köszönhetően választotta a Magyar Tudományos Akadémia Prónay-t
levelező tagjai közé.Báró Prónay Gábor (Besztercebánya, 1812. április 1. – Firenze, 1875. április 1.)
jogász, néprajzi és kertészeti szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia l. tagja. A magyar közigazgatásban kezdte pályáját. Turóc vármegye követeként kemény szabadelvű beszédeivel nagy feltűnést keltett. A szabadságharc alatt a főrendiház tagja volt (de nem költözött a parlamenttel Debrecenbe).
1851-től a testgyakorló intézet, 1852-től a Nemzeti Zenede elnökeként működött. 1858-ban létrehozta a Magyar Kertészeti Társulatot, 1859-ben pedig Rákospalotán faiskolát és kertészeti tanintézetet létesített. 1861-ben Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes felügyelőjévé választották, ezt a tisztségét másfél évtizeden keresztül, egészen haláláig töltötte be.