Nagy Vilmos: A magyar orsósmagnó gyártás története

Előszó

50 év. Ennyi volt a szalagos orsós magnetofonok élete. Rövidebb, mint egy emberöltő. Üstökös-szerűen felívelő elterjedtség, népszerűség, több évtizedes egyeduralom, majd viszonylag rövid agónia után a teljes eltűnés. A technika fejlődése egyszerűen túllépett rajta. Ahogy pár évtizeddel ezelőtt túllépett az elektroncsöveken, vagy napjainkban a katódsugárcsöveken. Helyébe lépett az írható CD, a DVD, Blue Ray, a merevlemez (hard disc), a memória kártya, a pen drive. Az orsós, szalagos magnó néhány év alatt múzeumi tárgy lett. A múzeumi tárgyaknak pedig múzeumban van a helyük. Mert ha nem kerülnek időben oda, akkor nagy valószínűséggel roncstelepen, lomtalanítási akciókban, jobb esetben padlásokon, fészerekben fejezik be pályafutásukat. És néhány évtized múlva csodaszámba megy majd egy-egy épnek mondható készülék megtalálása. Nálunk a csoda szerencsére előbb, még időben megtörtént. Egy nógrádi kis faluban egy ember elhatározta, hogy orsós magnetofon múzeumot létesít, saját erőből, saját házban, saját költségén. Merész elhatározás! De Nagy Vilmosnak sikerült. Hosszú évek kitartó munkájával, nem kevés áldozattal és némi szerencsével olyan gyűjteményt sikerült összehoznia Terényben, amely megítélésem szerint egyedülálló Európában, de talán az egész világon. Több mint háromszázötven üzemképes, működő orsós magnó. Nagy Vilmos a gyűjtő nemes szenvedélyével vadászott a különlegességekre, ritkaságokra. Általában meg is találta őket. így például sikerült a Magyarországon gyártott közszükségleti orsós magnók valamennyi típusát megszereznie. A magyar magnógyártás megszűnt. Az alkotók, fejükben és kezükben több évtizedes tapasztalattal, szétszéledtek. És megöregedtek. Többségük hetvenes, nyolcvanas éveit tapossa. De itt vannak még közöttünk. Emlékeznek és vannak akik rájuk is emlékeznek. De tíz év múlva valószínűleg már nem lesz kit megkérdezni: hogyan is volt? Nagy Vilmos ezt is megérezte és megértette. Vissza