Verne Gyula: A Jangada

Előszó

Részlet a könyvből: Az erdei kapitány Össze vissza hányt, érthetetlen, még szó-alakokra sem osztott betűk borítottak egy írást, melyet egy férfi figyelmesen szemlélt s elmélázva olvasott. Vagy kétszáz sort olvashatott le a papírról, melynek ákom-bákomai bárki más előtt tökéletesen érthetetlenek lehettek. Ugy látszott, hogy sok-sok évi följegyzés maradványai azok; mert a vastag papírlapon, melyet e hieroglifek tarkítottak, az idő már gyakorolta sárgító hatását. De miféle szabály szerint lehettek e betűk egymás mellé vetve? Annak talán csak ez az ember lett volna a megmondhatója. Az ily titkos módon írt okmányok ép olyanok, mint a jelenkorban annyira divatos titkos zárak. Ezerféle változat szerint juthatni azok nyitjára, de a valódit a legfigyelmesebb szemlélő egész élte folyamán sem tudná magától eltalálni. Szükséges tudni a "jelet", hogy a titkos zárt kinyithassuk; szükséges ismerni a bűvös szót, hogy ily rejtelmes betű-tömkeleget megoldhassunk. És a mint látni fogjuk, a kézalatti jegyzék ellen is állt a legtalálékonyabb megfejtési kísérleteknek, még pedig a legsulyosabb körülmények között is. Vissza