Fülszöveg
A magyar történelem „elfelejtett" és különböző előítéletektől kísért szervezetének 1919 és 1945 közötti története ez a könyv, amely sajátos „folytatása" Csapó Csaba közelmúltban megjelent monográfiájának (A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914). A két történelmi munka alapján most végre előttünk áll - az évtizedeken át a kutatások számára alig hozzáférhető - rendvédelmi szervezet csaknem teljes története.
A fiatal történész, Kaiser Ferenc, a Nemzetvédelmi Egyetem oktatója könyvében röviden áttekinti a Magyar Királyi Csendőrség 1919-ig tartó történetét, majd bemutatja újjászervezését, az ország rendvédelmének konszolidációját, a fegyverhasználat szabályozását és gyakorlati alkalmazásának eseteit. Önálló fejezetekben vizsgálja a csendőrök hétköznapjait, a legénységi állomány, az őrsi szolgálat, a gazdálkodás kérdéseit, a szabadidő eltöltésének és a magánéletnek a sajátosságait, az állománynak - a közvélekedéssel szemben sokkalta szerényebb - anyagi helyzetét. Végezetül kitekintést nyújt a csendőrség II. világháború alatti, máig vitatott szerepéről is. Ez a monográfia a téma első - levéltári kutatásokon, sajtóanyagokon és visszaemlékezéseken nyugvó - a két világháború közötti időre vonatkozó szintézise.
Vissza