Balogh-Beéry László: A ruthén autonómia (Tiltólistás kötet)

Előszó

Nemcsak a tárgynak, a népeknek is van helyzeti energiájuk; ez a fogalom nemcsak természettani, hanem politikai fogalom is. Azt a rendkívüli szerepet például, mely a ruthén népnek a béketárgyalások során jutott, nem indokolja sem a háború előtti, sem a háború alatti, sem az azutáni történelme. A magyarázat, amely egyedül áll helyt, az, hogy földrajzi helyzeténél fogva olyan politikai áramlatok sodrába került, amelyek elefánttá növelték a ruthén szúnyogot és olyan fontosságot biztosítottak neki, aminőt legjobb ismerői és legjobb akarói sem tarthatnak indokoltnak, ha csupán számbeli, vagy gazdasági jelentőségét tekintik. Hiszen a ruthén nép a háború előtt alig haladta meg a négyszázezer lelket, vagyis az ország összlakosságának alig három százalékát tette ki; de még a szűkebb értelemben vett Magyarországon sem volt több mintegy négy százaléknál. Amellett a Tisza forrásai és a Tátra közötti területnek hegyes vidékeit tartotta megszállva, míg a völgyekben messze benyult a síkságról a magyar elem; ehhez képest főfoglalkozása pásztorkodás, alig valami kevés és kezdetleges földműveléssel. Ehhez képest társadalmi tagozódottsága alig van: arisztokráciája teljességgel hiányzik, középnemessége ugyanúgy; kisnemessége jelentéktelen és nagyobb részében elmagyarosodott és, nyugodtan lehet állítani: már nem is ruthén. Értelmisége ugyanúgy járt; kereskedelme, ipara egyáltalán nincs; ehhez képest aztán az írni-olvasni nem tudók száma meghaladja a 80%-ot is, amiben nagy felelősség terheli a felekezeti iskolákat. Egyetlen kultúrkincse görög-katolikus, helyesebben görög szertartású római katolikus vallása, annyira, hogy ez szinte nemzetiségi determináns szerepét játssza; majdnem minden egyéb kultúrkincsét a magyarságtól kölcsönözte át. Vissza