Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása

Előszó

Sokból a semmi is kevés, mondja Karinthy Frigyes, és az én első két kötetemmel ilyesmi igazolódott akkoriban, 1966-1974 táján. A Töredék Hamletnek, eredeti és meghiúsított címén „Egyetlen", a szegény: zord hányattatások után végre megjelent, elegyes hivatali kritikát kapott, én szilenciumot rám, különféle módolások nyomán, magam sem voltam a legrugalmasabb épp. Sok terv kutazódott, hulltában szép csóva-nyomot hagyva, de nem igazi legenda-féléhez kellőt. Valahogy a legendagyártók is úgy gondolhatták már: ez a barom Tandori, amennyi erő van benne, meg önös megszállottság, meg mohó bírvágy, ld. Chandlernél Philip Marlowe-t, akinek egyébként én a Terrys-Lindaloringos sztoriját lényegesebbnek tartom, mint német életrajzírója (na, vesszünk el megint a közönségszórakoztatás bájai okán a részletekben), szóval, azt gondolták, ez a fél-macedón alak majd elboldogul, azért szeret olyan sokat dolgozni, utazásai során is viszi az írógépét, fordítja a megélhetési penzumot, de guggolva, mert azzal eteti magát, hogy ami még így hátra van, guggolva is kibírja, hát valami majd csak lesz vele, már nem volt aztán legenda az ügy, főleg hogy az eredetileg A. Rimbaud a sivatagban forgat c. kötet az akkori József Attila-menlevelesdi jegyében „ügyesen" Egy talált tárgy megtisztítása címmel megjelent. Vissza