Schandl József, Dr.: A ló tenyésztése

Előszó

A ló köz- és mezőgazdasági jelentősége. A ló elsősorban erőtermelése révén tett szert gazdasági jelentőségre. Kisebb vagy nagyobb termetű, de feltétlenül szívós, csontos, szilárd szervezetű példányai kitűnő szolgálatot tesznek a mezőgazdaságban. Megbecsülhetetlen gazdasági állat a ló különösen oly vidékeken, ahol a lakóháztól távol esnek a míveleti földek, így a munkaidő kellő kihasználása érdekében gyorsabb ütemben kell a mnnkaerőnek oda- és visszajutni. Kormányozhatósága, élénkebb vérmérséklete és ezzel kapcsolatos nagyobb mozgékonysága révén bizonyos talajmívelő (porhanyítók, kapálógépek) és gazdasági eszközök (szénaforgatók, aratógépek stb.) vontatására, továbbá távoli fuvarozásokra a ló megfelelőbb, mint más igavonó állat. A hőséget jobban tűri, mint az ökör, mert benne nem termelődik annyi emésztési hő, mint a kérődzőkben. Jeges, síkos, köves és göröngyös utakon is biztosan jár. Különösen becses a mezőgazdasági üzemben akkor, mikor az utak fagyosak s így a hasítottkörmű igavonók még patkolva se tudnak dolgozni, vagy amikor az elég gyakran visszatérő száj- és körömfájás miatt a gazdaság kénytelen az ökör munkaerejét hetekig nélkülözni. Ezért a ló munkanapjainak számát évente 300-ra, az ökörét pedig csak 250-re teszik. Az itt felsorolt előnyeinél fogva a lovat kisebb-nagyobb számban minden mezőgazdasági üzem igénybeveszi, jóllehet takarmányozási és használati (szerszám, patkolás stb.) költségei körülbelül 25%-kal nagyobbak, mint az ököré, másrészt jóval nagyobb a benne fekvő érték amortizációja és rizikója is. Gyárak és egyéb üzemek ugyancsak szívesen használják a lovat fuvarozási munkálatokra, mert nagyobbtestű példányai kemény utakon párosan mérsékelt gyorsasággal 60-70 métermázsás, terheket is tovagördítenek (ipari ló). Vissza