Vörösmarty epikai költeményei I-II.
Szerző
Vörösmarty Mihály
Szerkesztő
Gyulai Pál
Méhner Vilmos
(Budapest)
Kiadói egészvászon díszkötés
, 670 oldal
| Sorozatcím: |
Vörösmarty költeményei
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
15 cm x 12 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2025-12-14 20:40
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Méhner Vilmos (Rudnyánszky A. Könyvnyomdája, Bp.), 340 p. + [2] p.; 328 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Vörösmarty költeményei c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
Vörösmarty epikai költeményei I-II. (különálló egységes kötetekben) Írta: Vörösmarty Mihály. Rendezte: Gyulai Pál.
Részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötetek. Nyomattak Rudnyánszky A. Könyvnyomdájában, Budapesten.
Kiadói egészvászon díszkötésben lévő kötetek feliratozott, gazdagon aranyozott és díszített címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan, dombornyomott díszítéssel ellátott hátlappal, aranyozott, növénymotívumokkal díszített, kiadói előzéklapokkal, aranyozott lapélekkel, hiánytalan, szép állapotban.
A szerző, Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, a magyar nemzeti romantika egyik legnagyobb költője. Költői hírnevét a "Zalán futása" c. honfoglalási eposza alapozta meg, ekkor kapta a "Nemzet Ébresztője" nevet. A "Tudományos Gyűjtemény" szerkesztője volt, majd 1837-1843 között Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel együtt szerkesztette az "Athenaeum"-ot. Később a Nemzeti Kör elnökeként, az Ellenzéki Kör alelnökeként, Bács-Bodrog vármegye almási kerületének képviselőjeként, valamint Kossuth ajánlására a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett.
Előszó
Részlet:
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénynyel jársz egyedül. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan...
Tovább
Előszó
Részlet:
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénynyel jársz egyedül. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párduczos Árpádot s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon ? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velők alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, illy év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel,
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén,
Hasztalanul eget és földet kérlelve betölték.
Még is az ifjúság háborgó napjai múlván,
Biztos erőt érzek: kebelemben nagyra kelendő
Képzeletek villannak meg, diadalmas Ügekről,
S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról,
Vissza
Tartalom
| I. kötet | |
| Zalán futása, 12 ének | 7 |
| Tündérvölgy | 299 |
| II. kötet | |
| Cserhalom | 7 |
| A délsziget | 41 |
| Eger | 83 |
| Széplak | 205 |
| Magyarvár | 229 |
| A rom | 249 |
| A két szomszéd vár | 267 |
Vissza