Bosnyák Zoltán: A magyar fajvédelem úttörői

Előszó

Kerek száz esztendeje, hogy az újabbkori Magyarország politikai és társadalmi életében mint egészen új gond, új feladat jelentkezik a zsidókérdés is . A pozsonyi diétán 1838-1842 között beható és hosszadalmas viták folytak a zsidóság szerepe, hatása és lényege felől. Előtérbe tolta a kérdést akkor maga a zsidóság, egyrészt rohamos szaporodásával, nagymérvű bevándorlásával és élősdi életformája nyomán különösen az északkeleti vármegyékben jelentkező társadalmi nyugtalansággal, másrészt azzal, hogy a kor uralkodó liberális jelszavaira hivatkozva, újabb és újabb jogokat, legvégül a teljes politikai egyenjogúsítást próbálta kicsikarni. Hosszú, viharos, válságokban és tanulságokban gazdag volt az út 1840-től 1940-ig, a zsidó jogkiterjesztéstől a második zsidótörvényig, de ma már szilárd a hitünk, hogy utolsó fejezetét írjuk annak a nagy belső fajközi harcnak, amely egy évszázadon keresztül folyt vértelenül és fegyvertelenül bár, de a fajok közötti élet-halálverseny összes hatékony eszközeivel. Vissza

Fülszöveg

A kiegyezéstől az ezekilencszáztizennyolcas összeomlásig tartó félévszázad elevenedik meg ebben a munkában. Ezt a korszakot a liberális, főleg zsidó újságírás és történetírás, mint a nemzeti felemelkedés és erőgyarapodás aranykorát állította elénk. Ma már tudjuk - egész nemzeti létünket fenyegető válságok és megrázkódtatások után -, hogy ez az ötven esztendő minden látszatcsillogás és látszateredmény ellenére a nemzet szellemi és biológiai erőinek olyan végzetes elsorvadást eredményezte, hogy ennek a folyamatnak szükségszerűen 1918 októberéhez kellett vezetnie. A magyar hanyatlás korszaka azonban, mint ismeretes, pontosan egybeesik a magyarországi zsidóság minden képzeletet felülmúló előretörésével. A liberális jelszavaktól és doktrínáktól megbabonázott magyar társadalom, de különösen a liberális Magyarország közéletének irányítói és tekintélyei nem tudták, vagy nem akarták észrevenni a zsidóság rohamos térfoglalásában rejlő végzetes veszélyt. Még kevésbé voltak hajlandók szembeszállni vele. De voltak kezdettől fogva bátor férfiak, akik nemcsak felismerték, de szembe is fordultak a zsidó veszéllyel. Feláldozva és megvetve könnyű és biztos érvényesülést, jólétet, nyugalmat és gazdaságot, szent küldetéstudattal eltelve, üldözés, mellőzés, gúny és nevetség közepette igyekeztek a nemzeti önvédelem szükségének tudatára ébreszteni a magyarságot.
Soha a magyar történelemben nem volt nagyobb szükség a magyar faj önvédelmére, mint ma. Ezért szükséges és tanulságos Istóczy, Ónody, Verhovay és a többiek harcaira visszaemlékezni. Vissza