Augustinus, Aurelius: Isten városáról I-II. (töredék)

Tartalom

I. KÖTET

Előszó a fordításhoz 3
Aiuigustinus élete 6
Augustinus irodalmi működése 20
Augustinus műveinek a kiadása 27
Augustinusról szóló irodalom 29
Istenvárosáról írt könyv 35
De civitate Dei I-V. könyviének tartalma 41

ELSŐ KÖNYV. 49
Előszó 51
I Krisztus nevének ellenségeiről, akiket Krisztusért megkíméltek a barbárok Róma feldúlásakor 52
II. Sohasem volt olyan háború, amikor a legyőzöttek isteneiért a győztesek megkegyelmeztek volna a legyőzötteknek 54
III. Milyen esztelenek voltak a rómaiak, midőn elhitték, hogy használnak majd azok a védőistenek, akik Tróját sem tudták megőrizni 55
IV. Junonak Trójában levő menedékhelyéről, amelyik senkit sem mentett meg a görögöktől és az apostolok templomairól, amelyek megvédelmezték a barbároktól mindazokat, akik odamenekültek 57
V. Hogyan nyilatkozott Cato a legyőzött városokat feldúló ellenség általános szokásaival kapcsolatban? 58
VI. A rómaiak egy várost sem foglaltak el úgy, hogy, megkegyelmeztek volna a legyőzötteknek templomaikban 58
VII. A város feldúlása alkalmával történt kegyetlenség hadi szokásból következett be; a szelíd dolog pedig Krisztus nevének erejéből származott 60
VIII. A jóról és a rosszról; ami a jó és a rossz emberekben többnyire általános 61
IX. A büntetések okairól, amelyek egyformán ostorozzák a jókat és a gonoszokat 62
X. A szent életűek semmit sem veszítenek az ideiglenes javak elveszítése által 65
XI. Úgy a hosszabb, mint a rövidebb ideig tartó mulandó élet végéről 69
XII. A emberi test eltemetéséről. Ha meg is tiltották a temetést a keresztyéneknek, ezzel semmit sem veszítettek 70
XIII. Miért temetik el a szentek holttestét? 72
XIV. A szentek fogságáról, akiknek sohasem hiányzott az isteni vigasztalás 74
XV. Regulusról, aki példát adott arra, hogy a vallásért önként el kell viselni még a fogságot is. Az istenek e nagy tisztelőjének azonban ez sem használt semmit 75
XVI. Vájjon a fogságot szenvedő szűzeknek lelki tisztaságát be-szennyezhette-e az a megbecstelenítés, amelyet akaratuk ellenére követtek el rajtuk? 78
XVII. A büntetés vagy gyalázat miatti félelemből származó ön- gyilkosságról 78
XVIII. A kikényszerített kéjérzetről, amelyet akarata ellenére él át a lélek a testen elkövetett erőszak miatt 79
XIX. Lucretiáról, aki a rajta elkövetett erőszak miatt öngyilkosságot követett el 81
XX. Nincs példa, amelyik a keresztyéneket feljogosítaná vala- milyen esetben is a szándékos ölésre 84
XXI. Azokról az emberölésekről, amelyek a gyilkosság bűne alól kivételt képeznek 86
XXII. Az öngyilkosság sohasem lelki nagyság jele 87
XXIII. Milyennek kell tekinteni Cafo példáját, aki azért lett öngyilkossá, mivel Caesar győzelmét nem tudta elviselni 89
XXIV. A keresztyének sokkal jobban kitűnnek abban az erényben, amelyikben Regulus kiválóbb volt Catonál 90
XXV. A bűnöket nem a bűn által kell kikerülni 92
XXVI. Hogyan kell védekeznünk azoktól a dolgoktól, amelyeknek megtörténniök nem lett volna szabad, ámbár kétségtelen, hagy a szentek is elkövették 93
XXVII. Vájjon a bűn elkerülése végett öngyilkosságra kell-e törekedni? 95
XXVIII. Istennek melyik végzése engedte meg az önmegtartóztatók testének meggyalázását? 96
XXIX. Mit felelnek Krisztus követői a hitetlenek ama szemrehányására, hogy Krisztus az övéit nem szabadította meg az ellenség dühétől 99
XXX. A keresztyén idők ellen panaszkodók azt szeretnék, hogy gyalázatos sikerekben bővölkedjenek 99
XXXI. Miféle bűnök növelték a rómaiakban az uralkodási vágyat? 101
XXXII. A színjátékok eredetéről 102
XXXIII. Rómaiak ama bűneiről, amelyekből még hazájuk feldúlása sem javította meg őket 103
XXXIV. Isten irgalmáról, ami mérsékelte Róma pusztulását 104
XXXV. Az egyháznak az istentelenek között rejtőzködő gyermekeiről és az egyházban levő álkeresztyénekről 105
XXXVI. Amiről a következő fejtegetésben kell szólanom 106

MÁSODIK KÖNYV.
I. Arról a helyes mértékről, amelyei a vitatkozásnál meg kell tartani
II. Az első könyvben tárgyalt dolgokról 112
III. Azokról a történeti bizonyítékokról, amelyek föltárják, hogy milyen bajok értek a rómaiakat, midőn a keresztyén vallás elterjedése előtt még tisztelték isteneiket 114
IV. Az istenek tisztelői sohasem kaptak isteneiktől becsületességre vonatkozó parancsot és az istenek tisztelete közben mindenki gyalázatosságot követett el 115
V. Azokról az ocsmányságokról, amelyekkel az istenek anyját tisztelték imádói 117
VI. A pogány istenek a helyes életre sohasem adtak útmutatást 118
VII. Semmit sem érnek az isteni tekintély nélküli bölcselkedő találmányok ott, ahol a bűnre hajlamosaikat inkább az nyugtalanítja, amit az istenek tesznek, mintsem az, miről az emberek vitatkoznak 119
VIII. Azokról a színjátékokról, amelyekben az istenek nem botránkoznak meg ocsmányságaik előadása miatt, hanem inkább kiengesztelődnek 122
IX. A régi rómaiak miként gondolkodtak ama költői szabadság megzabolásáról, amelyet a görögök isteneik ítélete alapján sérthetetlennek gondoltak 125
X. Milyen gonosz cselfogásokkal akarják-előadatni az isteneknek akár alaptalan, akár igazi bűneit? 126
XI. Azokról a színészekről, akiket a görögök az állam kormányzásába azért fogadtak be, mivel méltatlan dolog lett volna, hogy akik az isteneket kiengesztelik, azokat az emberek megvessék 127
XII. Amikor a rómaiak megtiltották az emberekkel szemben azt, amit megengeditek az istenekkel szemben, akkor magukról többet gondoltak, mint isteneikről 129
XIII. A rómaiaknak be kellett volna látniok, hogy méltatlanok az istentiszteletre azok az istenek, akik a gyalázatos játékok által való tisztelésüket kívánják 150
XIV. Plató, aki nem adott a költőknek helyet a jó erkölcsű városban jobb volt azoknál az isteneknél, akik azt akarták, hogy színjátékokkal tiszteljék őket 131
XV. A rómaiak nem a józan megfontolás, hanem a hízelkedés folytán tettek némelyeket istenekké 134
XVI. Ha az istenek valamit is törődnének az igazsággal, akkor a rómaiaknak inkább tőlük kellene kapniok az életre vonatkozó törvényeket, mintsem más emberektől kölcsönözniök 135
XVII. A szabin nők elrablásáról és más igazságtalanságokról, amelyek a római állam e dicsért korszakában virágoztak 136
XVIII. Sallnstius történeti műve tudósít a rómaiaknak félelemtől megfékezett, vagy a gondtalanságtól fékevesztett erkölcséről 139
XIX. A római köztársaság ama romlottságáról, amelyik meg volt akkor, mielőtt az istenek tiszteletét Krisztus megszüntette volna 142
XX. Milyen boldogságnak akarnak örülni és milyen erkölccsel akarnak élni azok, akik a keresztyén időket vádolják? 143
XXI. A római isteneknek sohasem volt gondjuk arra, hogy a rossz erkölcsök miatt a köztársaság el ne vesszen 150
XXIII. A mulandó dolgok változásai nem a démonok kedvezésétől vagy bosszúállásától, hanem az igaz Isten végzésétől függenek 152
XXIV. Sulla cselekedeteiről, amelyekkel kapcsolatban a démonok azzal dicsekedtek, hogy segítőtársak voltak 155
XXV. A rossz szellemek mennyire a gonoszságra ösztönzik az embereket, akkor midőn a bűn elkövetésére, mintegy az isteni tekintélyüket hozzák fel ürügyül 158
XXVI. A démonok a jó erkölcsre irányuló titkos intéseiről amidőn azoknak a tisztelete közben nyiltan mindenféle rosszaságot tanultak az emberek 160
XXVII. A nyilvános fegyelem milyen felforgatásával rendeztek a rómaiak isteneik kiengesztelésére erkölcstelen játékokat? 162
XXVIII. A keresztyén vallás hasznos voltáról 163
XXIX. A rómaiakhoz intézett felszólítás az istenek tiszteletének elhagyásával kapcsolatban 164

HARMADIK KÖNYV.
I. Azokról a kellemetlenségekről, amelyektől csak a gonoszok félnek és amelyek miatt mindég szenvedett a világ, amikor isteneket imádott 169
II. Vájjon a rómaiak és a görögök által egyformán tisztelt isteneknek volt-e okuk arra, hagy Iliumot megsemmisíteni hagyják? 170
III. Az isteneket nem ingerelte haragra Páris házasságtörése, mivel azt beszélik, hogy közöttük is gyakori volt 172
IV. Varró véleményéről, aki hasznosnak mondotta azt, hogy az emberek az istenek leszármazottjainak hazudják magukat 173
V. Nem helyes dolog, hogy az istenek megbüntették Páris házasságtörését, mert hiszen Romulus anyján sem állottak bosszút 174
VI. Romulus testvérgyilkosságról, amelyet az istenek nem büntettek meg 175
VII. Ililumnak Marius hadvezére, Fimbria által történt elpusztításáról 177
VIII. Vájjon Rómát az iliumi istenekre kellett-e bízni? 178
IX. Vájjon hihető-e az, hogy a Numa király alatti békét ezek az istenek nyujtoitták? 179
X. Vájjon kívánatos dolog-e, hogy a római birodalmat olyan nagy dühöngő háborúkkal gyarapították, holott a Numa alatt folytatott törekvéssel nyugodt és biztonságban lehetett volna? 180
XI. A cumaei Apollo szobráról, akinek sírásáról azt hitték, hogy a görögök vereségiét jelenti, akiknek segíteni nem tudott 182
XII. Milyen sok istent alkottak még a rómaiak azokon kívül, akiknek létszámát Numa állapította meg, de az istenek nagy száma mitsem használt nekik 184
XIII. Milyen joggal és milyen szövetség alapján kötötték meg a rómaiak az első házasságot? 185
XIV. Annak a háborúnak a szörnyűségéről, amelyet a rómaiak az albaiak ellen viseltek és az uralomvágy által nyert győzelemről 188
XV. Milyen volt a római királyok élete és halála? 192
XVI. Az első római consulokról, akik közül az egyik a másikat űzte ki hazájából és az iszonyatos apagyilkosság után az elűző consiuilt a megsértett ellenség megölte 196
XVII. A consuli hatalom megkezdése után milyen bajok zaklatták a római köztársaságot és nem segítettek azon a tiszteletben részesített istenek? 199
XVIII. Milyen nagy vereségek érték a rómaiakat a pún háborúk alatt, amikor hiába könyörögtek az istenek oltalmáért? 205
XIX. A második pún háború vereségeiről, amelyik mindkét félnek az erejét megsemmisítette 206
XX. A saguntumbeliek elpusztulásáról, akik bár a rómaiakkal való szövetség miatt haltak meg, de a római istenek mégsem segítettek nekik 210
XXI. A római birodalom milyen hálátlan volt megmentőjével, Scipioval szemben s milyen volt Róma erkölcse akkor, midőn Sallustius írása szerint a legjobb volt? 213
XXII. Mithridates rendeletéről, amelyben minden Ázsiában levő római polgár megölését elrendelte 216
XXIII. Azokról a belső bajokról, amelyek a római köztársaságot gyötörték és az ezt megelőző csodajelekről, ami az összes háziállatok dühöngésében nyilvánult meg 217
XXIV. A Gracchusok lázadásai által támasztott polgárviszályokról 218
XXV. Concordia templomáról, amelyet a szenátus határozatából a lázadások és öldöklések helyién építettek fel 219
XXVI. Azokról a különböző háborúkról, amelyek Concordia templomának felépítése után következtek be 220
XXVII. Marius- és Sulla-féle polgárháborúról 221
XXVIII. Milyen volt Sulla győzelme, amellyel bosszút állt Marius kegyetlenségén? 225
XXIX. A gótok betörésének az összehasonlítása azokkal a vereségekkel, amelyeket a rómaiak akár a galloktól, akár a polgárháború szerzőitől szenveditek el 224
XXX. Krisztus születése előtt végbement rengeteg és súlyos háborúk sorozatáról 225
XXXI. Milyen arcátlanul rójják fel azok a jelenlegi bajokat Krisztusnak, akik, számára megtiltották ezeknek az isteneknek a tiszteletét, holott olyan sok csapás támadt abban az időben is, amikor tisztelték őket 227

NEGYEDIK KÖNYV.
I. Az első kötetben megtárgyalt dolgokról 235
II. A második és harmadik könyv tartalmáról 234
III. Vájjon a nagy birodalomnak háborúk által szerzett gazdagsága adott-e akár bölcsességet, akár boldogságot? 236
IV. Az igazságosság nélküli országok rablóbandákhoz hasonlítanak 238
V. A megszökött gladiátorokról, akiknek a hatalma hasonló volt a királyi méltósághoz 238
VI. Ninus király uralomvágyáról, aki első ízben indított hadat a szomszédok ellen, hogy nagyobb területen uralkodjék 340
VII. Vájjon a földi királyságokat fellendülésük vagy lehanyatlásuk alkalmával az istenek segítsége támogatja vagy pedig elhagyja? 241
VIII. Mely istenek oltalmazásának tulajdonítják a rómaiak birodalmuk növeléséit és megőrzését, amikor néhány istenre alig merték rábízni egyes dolgoknak a védelmét 243
IX. Vájjon a római birodalom kiterjedését és hosszasan való fennállását annak a Juppiternek kell-e tulajdonítani, akit tisztelői a legfőbb istennek tartanak? 245
X. Mi volt a nézetük azoknak, akik különböző isteneket állítottak a világ különböző részeinek élére? 246
XI. Azokról az istenekről, akiket a pogányok tudósai Juppiterrel teljesen azonosnak tartanak 249
XII. Azoknak a felfogásáról, akik Istent a világ lelkének és a világot Isten lelkének hiszik 251
XIII. Azokról, akik szerint csak az értelmes élőlények részei az Istennek 252
XIV. A birodalmak kiterjedését helytelenül tulajdonítják Juppiternek, mert ha Victoria istennő csakugyan az, akinek gondolják, akkor egyedül is elegendő erre a munkára 253
XV. Vajjon méltó-e a jóérzületű emberhez az, hogy egyre szélesebb területen akarnak uralkodni? 253
XVI. Miért akarták Quies istennő templomát a kapukon kívül fellépíteni azok a rómaiak, akik miden dologban és mozdulatban egy-egy istent véltek? 255
XVII. Vájjon istennőnek kell-e Victoriát tartani, ha Juppiter rendelkezik a teljes hatalommal? 256
XVIII. Akik Felicitast és Fortunát istennek tartják, milyen alapon különböztetik meg egymástól? 256
XIX. A nők Fortunájáról 258
XX. Virtus és Fides istennőről, akiket a pogányok templomokkal és áldozatokkal tiszteltek. Közben azonban elmellőzték a többi jó isteneket, akiket hasonlókép tisztelni kellett volna, ha jogosan ruházták fel azokat isteni vonással. 259
XXI. Mivel a rómaiak nem ismerték az egy Istent, legalább Virtussal és Felicitassal kellett volna megelégedniök 261
XXII. Az istenek tisztelésének tudományáról, amellyel kapcsolatban Varró azzal dicsekedett, hogy ezt a rómaiak számára ő állította Össze 265
XXIII. Felicitasról, akit a sok istent imádó rómaiak hosszú ideig nem tiszteltek istenként, pedig önmaga egyedül is elég lett volna az összes helyett 264
XXIV. Milyen érvvel védekeznek a pogányok, amikor az istenek színe alatt magukat az isteni ajándékokat tisztelik? 267
XXV. Csak az egy Istent kell tisztelni, aki bár névszerint ismeretlen, de mégis nyilvánvalóan Ö adja a boldogságot. 268
XXVI. Azokról a színjátékokról, amelyeket maguk az istenek követelnek meg, hogy híveik ezek által tiszteljék őket 269
XXVII. Az istenek három csoportjáról, akikről Scaevola főpap beszél 271
XXVIII. Vájjon az istenek tisztelete használt-e a rómaiaknak birodalmuk oltalmazása és gyarapítása szempontjából? 273
XXIX. Arról a hazug jóslatról, amelyet a római birodalom erejét és szilárdságát föltáró jóslatnak tekintettek 274
XXX. Hogyan vélekednek a pogány istenekről tisztelőik saját bevallásuk szerint 276
XXXI. A nép hitét megvető Varró véleményéről. Bár az igaz Isten ismeretére el nem jutott, de mégis azt vallotta, hogy csak egy Istent kell imádni 278
XXXII. Milyen haszon miatt akarták a pogány vezetők a nekik meghódolt népeknél meghagyni a hamis vallásokat? 280
XXXIII. Az igaz Isten végzése és hatalma határozza meg az összes királyok és a birodalmiak idejét 281
XXXIV. A zsidók országáról, amelyet az egy igaz Isten alapított és őrzött meg mindaddig, míg megmaradtak az igaz vallásban 281

ÖTÖDIK KÖNYV.
Elősző 287
I. A római birodalom és a többi országok helyzete nem a véletlentől és nem a csillagok állásától függ 288
II. Az ikrek hasonló és különböző egészségi állapotáról 289
III. Arról az érvről, amid Nigidius, a csillagász az ikrek kérdésében a fazekas korongjával kapcsolatban hozott elő 291
IV. Ézsauiról és Jákóbról, az erkölcsben és cselekedetben egy- mástól különböző ikrekről 292
V. Maként lehet bebizonyítani, hogy a csillagászok alaptalan tudománnyal foglalkoznak? 292
VI. A különböző nemű ikrekről 295
VII. A házassági, ültetési vagy vetési nap kiválasztásáról 297
VIII. Azokról, akik nem a csillagok állását, hanem az Isten akaratától függő okozati összefüggést nevezik fatumnak 299
IX. Isten előretudásáról és az ember szabadakaratáról 300
X. Vájjon az emberi akarat alá van-e vetve valami kényszernek? 307
XI. Isten általános gondviseléséről, amelynek a törvényei mindenekre kiterjednek 309
XII. A régi rómaiak milyen erkölccsel érdemelték ki, hogy az igaz Isten birodalmukat megnövelte, holott nem tisztelték őt? 310
XIII. A dicsőségvágyról, ami bűn ugyan, de mégis erénynek tartják, mivel ezáltal még nagyobb bűnöket akadályoznak meg 316
XIV. Az emberdicsőítési vágy kiirtásáról. Az igazak minden dicsősége ugyanis az Istenben van. 318
XV. Azokról a mulandó jutalmakról, amelyeket Isten a rómaiak jóerkölcséért adott 319
XVI. Az örök város szent polgárainak a jutalmáról, akik számára a rómaiak példás erénye hasznot jelentett 320
XVII. Milyen sikerrel harcoltak a rómaiak és milyen eredménnyel járt ez a legyőzőitekre nézve? 321
XVIII. Milyen nagyon kell tantózkodniok a keresztyéneknek a dicsekvéstől, hogyha az örök haza iránti szeretetből tesznek valamit, mivel a rómaiak nagy dolgokat vittek végihez emberi dicsőségért és a földi birodalomért 323
XIX. Mi a különbség a dicsőségvágy és az uralomvágy között? 329
XX. Éppen olyan gyalázatos dolog, ha az erény az emberi dicsőséget, mintha a test gyönyöreit szolgálja 332
XXI. A római birodalmat az igaz Isten hozta létre, akitől minden hatalom származik és akinek a gondviselése kormányozza ezt a világot 334
XXII. A háborúk időtartama és kimenetele is Isten végzésétől függ 335
XXIII. Arról a háborúról, amelyben a démonokat tisztelő gót királyt, Radagaisust hatalmas seregével együtt egy nap alatt legyőzték 337
XXIV. Miben áll a keresztyén uralkodó igazi boldogsága? 339
XXV. Azokról a sikerekről, amelyeket Isten adott a keresztyén Constantin császárnak 340
XXVI. Theodosius császár hitéről és kegyességéről 341

Hely- és névmutató 345
Bibliai helyek 352


II. KÖTET

Előszó 5
De civitate Dei VI-X. könyveinek tartalma 7

HATODIK KÖNYV.
Előszó 21
I. Azokról, akik azt mondják, hogy ők nem e jelenlegi, hanem az örökéletért tisztelik az isteneket 21
II. Mi volt Varrónak a felfogása azokról az istenekről, akiknek különböző fajtáit és tiszteletét úgy adta elő, hogy tiszteletreméltóbban bánt volna velük, ha ezekről hallgat? 26
III. Milyen Varrónak az emberi és isteni dolgok régiségeiről írt könyvének a felosztása? 28
IV. Varró fejtegetéséből kitűnik, hogy az istentiszteletben az emberi elemek régebbiek, mint az isteniek 29
V. Varró szerinti háromféle theologiáról, vagyis először a mondaszerűről, másodszor a természetiről, harmadszor a polgáriról 32
VI. A mithoszi, vagyis a mondaszerű és a polgári theologiáról Varróval szemben 36
Vll. A mondai és polgári theologia hasonlatosságáról cs összhangjáról 59
VIII. A természeti okok magyarázatáról, amelyeket a pogány tudósok isteneik védelmére igyekszenek előhozni 44
IX. Egyes istenek munkaköréről 46
X. Seneca bátorságáról, aki a polgári theologiát jobban helytelenítette, mint Varró a mondai theologiát 51
XI. Mi volt Seneca véleménye a zsidókról? 56
XH. A pogány istenek valótlanságainak leleplezése után nem lehet kétséges, hogy nem tudnak örökéletet adni azok, akik e múlandó élethez sem nyújtanak segédkezet 57

HETEDIK KÖNYV.
Előszó
I. Vájjon annak bebizonyítása után, hogy a polgári theologiában az isteni Lény nem szerepel, hihető-e az istenségnek egyes istenekben való megtalálható volta? 62
II. Kik a kiválogatott istenek és kik vannak kivéve a kevésbbé fontos istenek hatásköre alól? 55
III. Mivel sok alacsonyabb rendű istenre fontosabb ügyek intézését is rábízták, éppen ezért semmi olyan alap nincs, amiből néhány isten kiválogatását igazolni lehetne 65
IV. Kedvezőbb már a helyzet az alsóbbrendű isteneknél, akiket semmiféle gyalázatos dologgal nem gyanúsíthattak meg ügy, mint a sokféle aljassággal vádolt kiválogatott isteneket 69
V. A pogányok titkos tanításairól és azoknak természettani magyarázatáról 70
VI. Varró ama nézetéről, miszerint azt gondolta, hogy a világ lelke az Isten, aki sok isteni természetű lelket foglal még magába 72
VII. Vájjon észszerű volt-e Janusnak és Terminusnak két név alatt való elkülönítése? 75
VIII. Miért képzelték Janust két arcúnak az ő tisztelői, akik néha még négy arcúnak is ábrázolták? 75
IX. Juppiter hatalmáról és Janussal való összehasonlításáról 76 X. Vájjon helyes dolog-c Janusnak és Juppiternek egymástól való megkülönböztetése? 78
XI. Juppiter mellékneveiről, amelyek nem sok, hanem egy és ugyanazon istenre vonatkoznak 79
XII. Juppitert Pecunianak is nevezik 81
XIII. Saturnus és Genius lényének a fejtegetése közben tűnik ki, hogy mind a kettő azonos 82
XIV. Mercurius és Mars munkaköréről 85
XV. Néhány csillagról, amelyeket a pogányok a saját isteneik nevéről jelöltek meg 85
XVI. Apolloról, Diánáról és a többi kiválogatott istenekről, akiket a világ részeinek tartanak 86
XVII. Varró maga is kételkedve nyilatkozott az istenekről 88
XVIII. Mi az elfogadható oka annak, hogy a pogányság gyökeret vert? 89
XIX. Saturnus tiszteletét megindokló fejtegetésről 90
XX. Az eleusisi Ceres ünnepekről 92
XXI. Libernek szentelt ünnepek útálatos voltáról 95
XXII. Neptimusról, Salaciaról és Veniliaról 94
XXIII. Terraról, akit Varró azért tartott istennőnek, mivel az isten- ként tekintett Világlélek testének a legalsóbb részét is körülveszi és isteni erőt nyújt neki 95
XXIV. Tellus mellékneveiről és azoknak a jelentéseiről, amelyek bár sok dolgot jelentenek, de mégsem szolgálnak a sok istennőről való feltevés bizonyítására 98
XXV. A görög bölcsek tanításában milyen magyarázatot lehet találni Attis megcsonkításáról? 101
XXVI. Magna Mater ünnepnek gyalázatos voltáról 101
XXVII. A természettudósok koholmányairól, akik az igaz Istent nem tisztelik, vagy nem igaz Istent megillető' módon tisztelik 105
XXVIII. Varró theologiai tanítása ellenmondásokkal van tele 105
XXIX. Mindazt az egy igaz Istennek kellett volna tulajdonítaniok, amiket a természettudosók a világgal és annak részeivel hoztak összefüggésbe 107
XXX. Az igazi kegyesség elkülöníti a teremtvényt a Teremtőtől, nehogy egy helyett annyi istent imádjanak, mint amennyi alkotása van az egy Teremtőnek 108
XXXl. Istennek milyen külön adományában részesülnek az általános ajándékokon kívül az igazság követői? 109
XXXII. Nem volt eddig még olyan korszak, amikor Krisztus váltságának a titkáról ne lett volna szó és különös jelképek által folytonosan meg ne jelentették volna előre 110
XXXIII. Egyedül csak a keresztyén vallás volt képes arra, hogy az emberek tévelygésén örvendező gonosz lelkek ámításait leleplezze 11
XXXIV. Numa Pompilius könyveiről, amelyeket a szenátus azért égetettetett meg, hogy a bennük kifejtett vallási szertartások okai ismeretlenekké váljanak 112
XXXV. A vízből való jóslásról, ami Numat bizonyos démoni alakok ábrázolása folytán félrevezette 114

NYOLCADIK KÖNYV.
I. A természeti theologia kérdéséről a kiválóbb képességű filozófusokkal kell értekezni 119
II. A kétféle filozófiáról. Vagyis az itáliai és ióni filozófiáról és azoknak képviselőiről 120
III. A sokratesi rendszerről 123
IV. Platóról, Sokrates legkiválóbb tanítványáról, aki az egész filozófiát három részre osztotta 124
V. A theológiát illetőleg leginkább a platonistákkal kell vitatkoznunk, akiknek nézete az összes filozófus tantételeit felülmúlja 126
VI. A platonisták felfogása a filozófus ama részéről, amelyet fizikának neveznek 129
VII. Mennyivel kiválóbbaknak kell a többieknél tartani a platónistákat a logikában, vagyis a gondolkodástanban 131
VIII. Az erkölcsfilozófiában is a platonistáké az elsőség 132
IX. Arról a filozófiáról, amelyik a keresztyén hit igazságait legjobban megközelíti 134
X. Mivel mag-aslik ki a keresztyén vallás a filozófiai irányok közül? 134
XI. Honnan nyerte Plató azt az ismeretvilágot, amellyel a keresztyénség tanítását megközelítette? 157
XIl. A platonistáknak bár helyes nézetük volt az egy igaz Istenről, mégis sok isten tiszteletét hirdették 159
XIII. Plató ama nézetéről, mely szerint azt vallotta, hogy csak jó és erény szerető istenek vannak 140
XIV. Azoknak a felfogásáról, akik szerint három féle értelmes lélek van, úgymint az égi istenek, a levegőben lakó démonok és a földön élő emberek lelke 142
XV. A démonok sem légnemű testük, sem magasabb lakóhelyük miatt nem állanak az emberek felett 144
XVI. Mi volt a nézete a platonista Apuleiusnak a démonok erkölcséről és cselekedetéről? 146
XVII. Vájjon méltó dolog-e, hogy az ember azokat a szellemeket tiszteli, akiknek bűneitől meg kellene magát tisztítania? 148
XVIII. Milyen vallás az, amelyiknek a tanítása szerint az embereknek a démonokhoz kell folyamodniok, hogy a jó istenekhez ajánlják be őket? 149
XIX. A varázslási tudomány istentelenségéről, amelyik a gonosz lelkek támogatásán alapszik 150
XX. Vajjon el kell-e fogadnunk azt, hogy a jó istenek szívesebben érintkeznek a démonokkal, mint az emberekkel? 152
XXI. Vajjon az istenek felhasználják-e a démonokat hírvivőkül és tudják-e, vagy akarják-e, hogy a démonok megcsalják őket? 153
XXII. Apuleius ellen a démonok tiszteletének elvetéséről 156
XXIII. Mi volt Hermes Trismegistos felfogása a bálványimádásról és honnan tudhatta meg az egyiptomi babona elpusztulását? 157
XXIV. Hermes milyen őszintén bevallja őseinek a tévelygését, amelynek bekövetkezendő megsemmisülése miatt mégis csak szomorkodik 161
XXV. Azokról a vonásokról, amelyek a szent angyalokban és a jó emberekben egyformán megtalálhatók I66
XXVI. Az egész pogány vallás az elhunyt emberek körül mozog 166
XXVII. Arról a tiszteleti módról, amelyben a keresztyének a vértanúkat részesítik 169

KILENCEDIK KÖNYV.
I. Mi a végső eredménye az eddigi fejtegetésnek és a további kérdések közül mire kell még feleletet adni? 173
II. Vajjon a démonok között, akinél az istenek magasabb rendűek. vannak-e olyan jók is, akiknek az oltalma alatt az emberi lélek eljuthat az igazi boldogságra? 176
III. Miket ír Apuleius a démonokkal kapcsolatban, akiktől az értelmet nem tagadja meg, de semmiféle erényt sem tulajdonít neki? 177
IV. Mi a peripatetikusok és stoikusok nézete a lelki szenvedélyekről? 178
V. Azok az indulatok, amelyeknek a keresztyének lelke is ki? van téve, nem vezetnek bűnre, hanem inkább az erényt erősítik 182
VI. Azokról a szenvedélyekről, amelyek Apuleius bevallása szerint fenyegetik, gyötrik azokat a démonokat, akiknek a hatalmáról azt állítja, hogy az istenek színe előtt az emberek érdekeit képviselik 184
VII. A platonisták azt állítják, hogy az isteneket meggyalázták azok a költői koholmányok, amelyek az egymással szemben álló iskolák harcaiból származtak, mivel ezek, az iskolák nem az istenek, hanem a démonok hívei 185
VIII. A platonista Apuleiusnak az égben lakozó istenekről, a levegőben lakó démonokról és a földön élő emberekről szóló meghatározása 186
IX. Vajjon az égben lakó istenek barátságát megszerezheti-e az ember a démonok közbenjárása folytán? 188
X. Plotinus véleménye szerint , az emberek nem olyan szánalomra méltók a halandó testi állapotukban, mint a démonok az örökkévalóban 190
XI. A platonisták véleményéről, mely szerint az emberek lelke a test megszűnése után démonná változik 191
XII. Arról a háromféle ellenkező vonásról, amelynek alapján a platonisták a démonok és az emberek természetét egymástól megkülönböztették 192
XIII. Miként foglalnak el középhelyet a' két fel között azok a démonok, ha az istenekkel nem boldogok és az emberekkel pedig nem boldogtalanok? 195
XIV. Vájjon az emberek halandó voltuk ellenére lehetnek-e igazán boldogok? 196
XV. Isten és az emberek közötti Közbenjáróról, az ember Jézus Krisztusról 196
XVI. Vajjon a platonisták helyesen tanították-e, hogy az égben lakó istenek a földi bűnök kikerülése végett nem tartanak kapcsolatot az emberekkel, akiket az istenek kegyébe a démonok segítenek be? 199
XVII. A boldog élet elnyeréséhez ami a legfőbb jóban való részesedésben áll nem olyan közbenjáróra van szüksége az embernek, mint amilyen a démon, hanem olyan egyetlenegyre, mint amilyen Krisztus 202
XVIII. A démonok ravaszsága arra irányul, hogy mialatt közbenjárásukkal az Istenhez vezető útat ígérik, azalatt eltérítsék az embereket az igazság útjáról 205
XIX. A démon elnevezést még a démonok tisztelői sem használják egy jő lény megjelölésére sem 204
XX. Milyen az a tudomány, amelyik a démonokat felfuvalkodottakká teszi? 205
XXI. Mennyiben akarta az Úr magát a démonokkal megismertetni? 206
XXII. Mi a különbség a szent angyalok és a démonok tudománya között? 207
XXIII. Az isten elnevezést helytelenül használják a pogányok az istenekkel kapcsolatban, bár ezt a nevet a Szentírás bizonyossága szerint úgy a szent angyalokra, mint az igaz emberekre egyformán alkalmazzák 208

TIZEDIK KÖNYV.
I. A platonisták azt tanítják, hogy az igazi boldogságot úgy az angyaloknak, mint az embereknek az egy Isten adja. De most az a kérdés, vájjon az örök boldogság végett tisztelt angyalok csak az egy Istennek, vagy maguk számára is megkövetelik-e az áldozatot? 213
II. Miként vélekedett a platonista Plotinus a mennyei meg- világosításról? 218
III. Isten igaz tiszteletéről, amelytől a platonisták - bár a világmindenség teremtőjének tartották - mégis úgy eltértek a jó, valamint a rossz angyalok isteni tiszteletben való részesítésük folytán 220
IV. Csak az egy igaz Istent illeti meg az áldozás 222
V. Nem az áldozati tárggyal kapcsolatos felajánlást 223
VI. Az igazi és tökéletes áldozatról 225
VII. Az angyaloknak irányunkban megnyilvánuló szeretetének nem az a célja, hogy őket, hanem az egy igaz Istent tiszteljük 221
VIII. Azokról a csodákról, amelyeket Isten a kegyesek hitének megerősítésére angyalok szolgálatán keresztül ígéretének megfelelőleg teljesített be 228
IX. A démonok tiszteletével kapcsolatos tiltott mesterségekről, amelyek közül a platonista Porphyrius némelyiket jóváhagyja, némelyiket pedig elveti 230
X. A theurgiáról, amelyik a démonok segítségül hívása folytán hamis megtisztítást igér a lelkeknek 235
XI. Porphyriusnak az egyiptomi Anebonhoz írt leveléről, amelyben azt kéri, hogy a különböző démonokról tájékoztassa 235
XII. Azokról a csodákról, amelyeket az igaz Isten a szent angyalok szolgálatán keresztül visz véghez 238
XIII. A láthatatlan Istenről, aki nem lényege, hanem a szemlélődő emberek felfogó képessége szerint látható formában jelent meg 240
XIV. Az egy Istent nemcsak az örök, hanem a múlandó adományokért is kell tisztelni, mivel minden az Ö gondviselői hatalma alatt van 241
XV. A szent angyalok ama szolgálatáról, amellyel az isteni Gondviselés szolgálatában állanak 242
XVI. Vajjon az örökélet elnyerése végett azoknak az angyaloknak kell-e hinnünk, akik maguk számára Istent megillető tiszteletet követelnek, vagy pedig azoknak, akik nem maguknak, hanem az egy Isten számára követelik meg a szent vallásbeli szolgálatot? 245
XVIl. A szövetségládáról és azokról a csodajelekről, amelyeket azért cselekedett Isten, hogy törvényének és ígéretének súlyt adjon 246
XVlll. Azok ellen, akik az Isten népe oktatásául szolgáló csodákkal kapcsolatban tagadják azt, hogy a Szentírásnak hinni kel! 249
XIX. Mért tanítja az igaz vallás azt, hogy az egy igaz és láthatatlan Istennek látható áldozatot kell bemutatni? 250
XX. A legfőbb és igazi áldozatról amelyet az Isten és az ember közötti Közbenjáró mutat be 251
XXI. A démonoknak adott hatalom végcélja az, hogy a szenvedések folytán a szent életűek megdicsőüljenek, akik a levegőben lakozó szellemeket nem kiengesztelés, hanem Istenben való megmaradásuk által győzik le 252
XXII. Honnan van a kegyeseknek a démonokkal szemben hatalmuk és honnan ered a szív igazi megtisztulása? 254
XXIII. Azokról az őselemekről, amelyek által a platonisták szerint megtisztul a lélek 255
XXIV. Az egy és igaz őselemről aki az emberi természet egyetlen megtisztítója és megújítója 256
XXV. A törvény korszakában és az első századokban élt kegyes lelkek ez ígéretben és a Krisztusban való hit által igazultak meg 258
XXVI. Porphyrius határozatlankodásáról, aki az igaz Isten és a démonok tisztelése között ingadozott 261
XXVII. Porphyrius istentelenségéről, amellyel még Apuleius tévelygését is felülmúlta 265
XXVIII. Milyen nézetek vakították meg Porphyriust annyira, hogy az igazi bölcseséget, vagyis Krisztust nem tudta felismerni? 265
XXIX. A mi Urunk Jézus Krisztusnak testet öltéséről, amelyet a platonisták gőgösségükben szégyenltek elismerni 267
XXX. Milyen sok platonista tantételt cáfolt meg Porphyrius és ellentétes felfogásával milyen sokat javított ki 271
XXXI. A platonisták ama tanításának a megcáfolása, mely szerint az ember lelke éppen olyan örök, mint az Istené 274
XXXII. A lelki üdvösség egyetemes útjáról, amelyet Porphyrius nem talált meg, mivel helytelenül kereste, s amelyet kizárólag csak Krisztus kegyelme tárt fel 275 Vissza