Babits Mihály: Timár Virgil fia (bibliofil példány)
Szerző
Babits Mihály
Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.
(Budapest)
Könyvkötői varrott, félbőr kötés (egyedi színezésű, bibliofil példány)
, 163 oldal
| Sorozatcím: |
Babits Mihály munkái
|
| Kötetszám: |
6
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
21 cm x 15 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2025-12-14 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat (Athenaeum Nyomda, Bp.) 163 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Bibliofil példány. Babits Mihály Munkái. No.: VI. sz. Tímár Virgil fia. Írta: Babits Mihály. Második kiadás.
Kötetvégi tartalomjegyzékkel. A könyvet az Athenaeum Rt. könyvnyomdája nyomtatta, Budapesten.
Könyvkötői varrott (világos) félbőr kötés feliratozatlan, egyedi színezésű, bibliofil fed- és hátlappal, feliratos könyvgerinccel, feliratos kiadói címfedél és hátlap megtartásával, új, fehér, merített papíros előzéklapokkal, tiszta, szép, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Babits Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.) magyar költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgatója. Hatalmas műfordító vállalkozása volt Dante Isteni színjátékának magyarra fordítása. 1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke, majd elnöke. 1930-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagja. 1920 februárjától kizárásáig rendes tagja volt a Petőfi Társaságnak. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár. 1929-től a Nyugat főszerkesztője. Költészetét a klasszicista formai igényesség és a filozófiai mélység jellemzi, munkásságát a humánum, az erkölcsi felelősség és az intellektuális szigor határozta meg. A két világháború közötti magyar szellemi élet egyik vezető alakja volt. Betegsége ellenére az utolsó éveiben is dolgozott, és mélyen megrázó, líraian letisztult verseket alkotott. Személye és életműve máig alapvető része a magyar irodalmi kánonnak.
Előszó
Részlet a kötetből:
Ebéd a sóti ciszterciták refektóriumában. A feketekötényes, fehérruhás papok együtt esznek a hosszú asztalnál.
Milyen kellemes hely ! A tisztára meszelt falak nyugodt,...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Ebéd a sóti ciszterciták refektóriumában. A feketekötényes, fehérruhás papok együtt esznek a hosszú asztalnál.
Milyen kellemes hely ! A tisztára meszelt falak nyugodt, nehéz bolthajtásokban borulnak a boldog evőkre. Csend van, még a levesnél tartanak; csak a mély, mély ablakfülkékben zümmög néhány dongó. Rézsut besüt a nap. Az inas halkan viszi ki a nagy levesestálat. Az első éhséget hamar elverik, az iskola vesződségétől még elborult paparcok lassan kiderülnek. Még a régi, nagy vasfeszület Krisztusa is könnyebbülve nyújtózik a falon.
Dr. Horvát Vince, házfőnök-igazgató - atyai szemű, gyermekképű, ezüstöshajú úr - habozó tekintettel néz végig a rendtársak során. Tudja, hogy amit mondania kell, kényelmetlen lesz a professzor urak füleinek. Galambszívű ember létére a legjobb pillanatot lesi.
A pillanat itt van. Az inas épen a somlaiból töltött, a főurak az új szakácsnét dicsérik, a hitoktató, Szádi Márk, csontos, sovány ember, megfeledkezve gyomorbajáról, enni mert valamely fogásból. Vígan hangzik a Lesinszky Ipoly, vastag történettanár, szokott csámcsogása, füle mögött furcsán táncol az áll alá kötött szalvéta két csücske, mint fantasztikus, fehér szamárfülek. A földrajz tanára, a világias érzelmű Szoboszlai Timót, a Budapesti Hirlapba temetkezik, mintha vendéglőben enne s nem is ismerné a többieket...
Vissza
Tartalom
| Timár Virgil fia | 5 |
| Középkor | 97 |
| Úti napló | 125 |
Vissza