Jaksity György: A pénz természete

Előszó

Egy igazságos kaszinó

A néhai Nathan Rothschild még a vér látványától is irtózott. Mégis, amikor híre kelt, hogy Napóleon visszatért Elba szigetéről, a frankfurti gettó gyermekéből Európa legbefolyásosabb bankházának vezetőjévé vált pénzember sietve útra kelt a kontinensre, hogy az angol sereget követve saját szemével győződjön meg a harci helyzetről, mely teljes vagyonát befolyásolta. A bankár azonban nemcsak a pénzhez értett - még a döntő csata előtt rájött, hogy Napóleonnak nem sok esélye van, és költséget nem kímélve indult vissza Londonba. A harcmező látványa helyett pedig szeme előtt a tőzsde harctere lebegett. A Csatornán a viharos időben alig talált valakit, aki átvitte volna, de végül pár ezer font megtette. Hulla fáradtan érkezett haza, mégis másnap reggel már ott állt szokásos helyén a tőzsde egyik oszlopának támaszkodva. Az alkuszok az ellentmondásos harci hírek és Wellington esetleges csatavesztésének rémképétől rettegve nyomták lefelé az árfolyamokat. Miközben a halottfehér Rothschild és vagyona teljes összeomlásáról szóló vélekedések jártak körbe a parketten, ő maga, ügynökei révén szép csendben felvásárolta az értékpapírokat, és mire másnap megérkeztek a hírek a waterlooi győzelemről, már hatalmas mennyiségű befektetést halmozott fel rendkívül alacsony árakon. Egy nap alatt egymillió font sterlinget keresett spekulációján. Nem véletlen, hogy akkoriban azt mondták, ,,a szövetségesek megnyerték ugyan a waterlooi csatát, de igazából Rothschild nyert". Vissza