Szántai Lajos: "Az Úr letekintett Magyarországra..."

Előszó

A Képes Krónika lapjain végigkövethető egy rendes visszatérő, felettébb rejtélyes formula: ,,Teste Albánban nyugszik". Ezt a kitételt szokás úgy is fordítani, hogy ,,Teste Fehérváron nyugszik", holott az Alba magyarul egyszerűen csak fehéret jelent. Hogy ez a fehér mit is rejt magában, azt legfeljebb csak sejteni lehet. Mindenesetre, aki ennek a fehér minőségnek a titkához közelebb tud kerülni, az meggyőződésem szerint a fényhez, mint szakrális minőséghez jut közelebb.
Ugyanakkor az Alba szó magyar nyelvű olvasati lehetősége is sok mindenre ráirányítja a figyelmet: ugyanis amikor én azt mondom, hogy aLBa, akkor - mivel a b és v egyazon mássalhangzó-kategóriához tartozik - azt is mondom, hogy aLVa. Tehát a király teste olyan állapotban van, amilyen állapothoz hasonlót mi alvás közben tudunk megtapasztalni. Mindehhez tudnunk kell azt is, hogy a magyar néphagyomány tanúvallomása szerint az Árpád-házi királyok nem haltak meg, hanem rejtezésben, más szóval révülésben vannak.
Fehér fénybe távozó romolhatatlan testek misztériuma. Bármilyen meglepő és hihetetlen, így lehet mindezt tömören kifejezni. Ehhez persze nem akármilyen életutat kell előtte bejárni.
Ha van az Árpád-kori magyar történelemnek olyan időszaka, amely mind a mai napig ténylegesen a múlt jótékony homályába vész, akkor II. Géza király uralkodásának ideje - mely hangsúlyosan a Turul-nemzetség számára kiszabott időszak delelője, tehát kellős közepére esik (ezt a 300 éves időszakot Szent István király karácsonyi megkoronázása indítja, és III. András 1301. január 14-én bekövetkező halála zárja le) - bizonyosan ilyen időszak. Ha szavazást rendeznénk, II. Gézát egészen bizonyosan nem említenék a legjelentősebb Árpád-házi királyok között. Holott - mint azt majd látni fogjuk - ő életútja [1] során nem akármilyen dimenziókban mozgott, nem akármilyen magasságokba emelkedett.
,,Teste Fehéren nyugszik." Vissza

Fülszöveg

"Voltak olyan időszakai a történelemnek, amikor nem volt kérdés, hogy ez az ország - mert erre helyzeténél fogva hivatott - Európa központja. Tájékozódási pont volt minden tekintetben, gazdasági, kulturális, szellemi téren egyaránt. Így volt ez Attila idején, az Árpád-korban, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás uralkodása alatt. Amikor valóban Magyarország volt, s nem idegen érdekekre kacsingatva kormányozták. Ma viszont »csatlakoztatnak« bennünket. De Európa új »urainak« meg kellene tanulniuk valamit: központnak lenni nem hatalmi kérdés. Valami egészen másról szól ez a dolog..." Vissza