Aukciós tétel adatai
Budapest, 1997, Planétás Kiadó, 176 p.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. A "Jelenlévő múlt" c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent kötet.
A magyar páros táncok. Írta: Pesovár Ernő.
A kötet címlapján a szerző, Pesovár Ernő névre szóló dedikációja olvasható: "Zs.-nak és B.-nak szeretettel. Bp. 1998. Húsvét Ernő".
Fekete-fehér illusztrációkkal. Egy lapon jelölés található.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratozott, illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, rövid ismertetőt tartalmazó hátlappal, hiánytalan belívekkel, jó állapotban.
Előszó
Az elmúlt fél évszázad kutatásai nagymértékben módosították a magyar néptáncról kialakult korábbi képet, ezen belül a páros táncokra vonatkozó ismereteinket. A magyar néptánc e kései felfedezése derített fényt többek között arra, hogy az egyeduralkodónak vélt csárdáson kívül a páros táncok egyéb típusait is őrzi még a hagyomány, a csárdás mindent elhomályosító felszíne alatt a páros táncok korábbi, nagy múltat sejtető típusai húzódnak meg. E differenciáltabb nép kialakításában elsőrendű szerepe volt annak a nagyszabású gyűjtőmunkának, amelynek eredményeként ma már viszonylag megbízható képet alkothatunk tánckultúránk összetételéről és arányairól.
A páros táncok újabb típusait is feltáró gyűjtőmunka egyik legjelentősebb felfedezése annak a csárdástól élesen elhatárolható formának a megismerése volt, amelyet ugrós-párosként tartunk számon. E tánctípusra figyelmeztető legkorábbi adalékot Seemayer Vilmosnak köszönhetjük, első jellemzését pedig Kiss Gézának, aki ormánsági monográfiájában, mint kanásztáncot és dobogóst közli az addig ismeretlen páros táncot. Néhány további adattal már a szakszerű táncgyűjtés kezdeti időszaka gazdagította e tánctípusra vonatkozó ismereteiket. Így Lugossy Emma és Gőnyey Sándor 1947-ben már kinetogrammal közölt néhány változatot, Molnár István pedig ugyanekkor publikálta a filmfelvételről lejegyzett mezőkomáromi kopogót.
Vissza