Előszó
A szerző kötetének anyagát Erdélynek arról a területéről gyűjtötte, amely a népi festett bútorok leginkább figyelemre méltó emlékanyagát hagyta korunkra: a mai Hargita megyéből. Elsődleges célja az ott működött készítőközpontok számbavétele jellemző készítményeik, mintakincsük bemutatásával és az alakulástörténet megrajzolásával. A könyv alapjául szolgáló közel egy évtizedes kutatómunka a Malonyay Dezső által kiadott népművészeti áttekintésben szereplő asztalosközpontok közelebbi megismerésével indult, azonban a kiterjedt terepmunka messzemenően kiegészíti a századunk elején csupán az első benyomások alapján felvázoltakat. Kardalus Jánosnak végül is sikerült elhatárolnia az egyes stíluscsoportokat: alcsíki, felcsíki, gyimesi, gyergyói, Homoród menti, Udvarhely vidéki és derzsi irányzatot különböztetve meg, miközben közel húsz XIX. századi és néhány XX. századi, hagyományos stílusban dolgozó bútorfestő mesternek a tevékenységét rögzítette.
A bevezető érinti a ház berendezését és az idők során bekövetkezett változásait, majd ismerteti mindazokat a bútorokat, amelyeket festett dísszel volt szokás ellátni. Leírja a legjellemzőbb mintaelemeket, a festéshez felhasznált színezőanyagokat. Kiegészítésül röviden összegzi a festett bútorok, illetve a bútorfestés elterjedését.
A kötet zömét az egyes készítőközpontok munkásságának elemzése teszi ki, majd ehhez csatlakozik néhány, a XIX. századi hagyományokat folytató, illetve felélesztő közelmúltbeli és mai alkotó tevékenységének ismertetése.
A kötet anyaga magyar és román nyelven 1982-ben Csíkszeredán már megjelent a népi alkotások és művészeti tömegmozgalom Hargita megyei irányítóközpontja kiadásában. A szerző a jelenlegi kiadáshoz a kötet szövegét az újabb kutatások fényében módosította, tárgyi anyagát kiegészítette. A kötet nemcsak a kutatóknak tesz jó szolgálatot - a kis számú erdélyi kiadás csupán kévésükhöz juthatott el -de a néprajz és a népművészet iránt érdeklődők széles körében is nagy érdeklődésre tarthat számot.
K. Csilléry Klára
Vissza