Faludy György: 1956 Nem értjük őket és 1923 A tudomány jelen állása - verskézirat
Papír
, 2 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 28 cm x 20 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2025-10-19 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Faludy György: 1956 Nem értjük őket és 1923 A tudomány jelen állása - verskézirat; [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
1956 Nem értjük őket, Tudomány jelen állása. Írta: Faludy György.
Faludy György 1956 Nem értjük őket és 1923 A tudomány jelen állása című versei időskori költészetének kiemelkedő darabjai. Mindkét mű a történelemhez való lírai viszonyulás példája, ahol az események nem a dokumentálás, hanem az erkölcsi értelmezés szintjén jelennek meg. A versek egy-egy évszámhoz kötve fogalmaznak meg morális ítéleteket, szembesítve az olvasót a 20. századi történelem kudarcélményeivel.
Az 1956 Nem értjük őket című vers az 1956-os forradalom utóéletére reflektál. A címben megfogalmazott értetlenség a morális következetlenség tapasztalatából fakad: hogyan lehetséges, hogy a forradalom leverése után az emberek visszatérnek a hétköznapi élethez, mintha semmi sem történt volna? A vers nem a forradalom hőseit ünnepli, hanem annak erkölcsi lezáratlanságát és a kollektív felejtést teszi szóvá. A tárgyilagosnak tűnő leírás mögött mély fájdalom és megrendültség húzódik. Faludy emigránsként különösen érzékenyen viszonyul a hazai eseményekhez, és a vers hangvétele rokon Pilinszky kíméletlen erkölcsi kérdésfelvetéseivel.
A 1923 A tudomány jelen állása ironikus címében a technikai haladásba vetett hit csúcsán álló kor tudományos világképét idézi meg, miközben a vers azt hangsúlyozza: az emberi természet lényegében nem változott. Bár a tudomány fejlődik, az emberi cselekedetek – az ölés, árulás, önzés – ugyanazok maradtak. A vers epigrammatikus tömörséggel világít rá erre az ellentmondásra. Faludy ironikus, de nem cinikus: nem gúnyolódik, hanem figyelmeztet. A forma és a hangvétel József Attila vagy Ady Endre közéleti verseit idézi, ugyanakkor egyértelműen Faludy sajátos világfelfogása jelenik meg benne – az, amely egyszerre mélyen pesszimista, és mégis az emberi méltóság utolsó maradványaihoz ragaszkodó.
A két vers együtt egyfajta történelmi pesszimizmust fejez ki, amely Faludy lírájának egyik központi jellemzője. A költő nem a változásban, hanem az ismétlődésben látja az emberi történelem lényegét. Ezzel együtt versei nem egyszerűen lemondóak: azáltal, hogy kimondják a morális zűrzavart, mégis vállalnak egyfajta felelősséget. Faludy nem hőst teremt, hanem kérdez – és a kérdései ma is érvényesek. A két vers rövidsége ellenére irodalomtörténeti szempontból jelentős: a magyar költészetben ritkán jelenik meg ilyen világos erkölcsi számvetés a modern történelem kulcspillanatairól.
Vonalas füzetlap két oldalára fekete és kék tollal írt verskézirat, fellelt állapotban.
Mindkét vers Faludi György Viharos évszázad című versgyűjteményében jelentek meg először 2002-ben.
Faludy György 1956 Nem értjük őket és 1923 A tudomány jelen állása című versei időskori költészetének kiemelkedő darabjai. Mindkét mű a történelemhez való lírai viszonyulás példája, ahol az események nem a dokumentálás, hanem az erkölcsi értelmezés szintjén jelennek meg. A versek egy-egy évszámhoz kötve fogalmaznak meg morális ítéleteket, szembesítve az olvasót a 20. századi történelem kudarcélményeivel.
Az 1956 Nem értjük őket című vers az 1956-os forradalom utóéletére reflektál. A címben megfogalmazott értetlenség a morális következetlenség tapasztalatából fakad: hogyan lehetséges, hogy a forradalom leverése után az emberek visszatérnek a hétköznapi élethez, mintha semmi sem történt volna? A vers nem a forradalom hőseit ünnepli, hanem annak erkölcsi lezáratlanságát és a kollektív felejtést teszi szóvá. A tárgyilagosnak tűnő leírás mögött mély fájdalom és megrendültség húzódik. Faludy emigránsként különösen érzékenyen viszonyul a hazai eseményekhez, és a vers hangvétele rokon Pilinszky kíméletlen erkölcsi kérdésfelvetéseivel.
A 1923 A tudomány jelen állása ironikus címében a technikai haladásba vetett hit csúcsán álló kor tudományos világképét idézi meg, miközben a vers azt hangsúlyozza: az emberi természet lényegében nem változott. Bár a tudomány fejlődik, az emberi cselekedetek – az ölés, árulás, önzés – ugyanazok maradtak. A vers epigrammatikus tömörséggel világít rá erre az ellentmondásra. Faludy ironikus, de nem cinikus: nem gúnyolódik, hanem figyelmeztet. A forma és a hangvétel József Attila vagy Ady Endre közéleti verseit idézi, ugyanakkor egyértelműen Faludy sajátos világfelfogása jelenik meg benne – az, amely egyszerre mélyen pesszimista, és mégis az emberi méltóság utolsó maradványaihoz ragaszkodó.
A két vers együtt egyfajta történelmi pesszimizmust fejez ki, amely Faludy lírájának egyik központi jellemzője. A költő nem a változásban, hanem az ismétlődésben látja az emberi történelem lényegét. Ezzel együtt versei nem egyszerűen lemondóak: azáltal, hogy kimondják a morális zűrzavart, mégis vállalnak egyfajta felelősséget. Faludy nem hőst teremt, hanem kérdez – és a kérdései ma is érvényesek. A két vers rövidsége ellenére irodalomtörténeti szempontból jelentős: a magyar költészetben ritkán jelenik meg ilyen világos erkölcsi számvetés a modern történelem kulcspillanatairól.
Vonalas füzetlap két oldalára fekete és kék tollal írt verskézirat, fellelt állapotban.
Mindkét vers Faludi György Viharos évszázad című versgyűjteményében jelentek meg először 2002-ben.
Témakörök
Tétel sorszám:
053
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
72.000 Ft
Licitek száma: 18
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |