Csáth Géza autográf kézirata

Csáth Géza autográf kézirata.

A bemutatott kézirat Csáth Géza egyik pszichiátriai megfigyelését örökíti meg, amely során egy páciens válaszait és viselkedését rögzítette és elemezte. Ez a dokumentum egyszerre mutatja az orvosi precizitást és azt a finom elemző készséget, amely később Csáth irodalmi munkáiban is meghatározóvá vált.

A dokumentum két fő részből áll: az általános „principiumok” megfogalmazásából, amelyek az emberi gondolkodás célszerűségét és takarékossági elveit írják le, valamint a konkrét betegválaszok részletes pszichiátriai elemzéséből. Csáth a válaszokat nem csupán tünetként, hanem komplex lelki folyamatként vizsgálja, figyelembe véve a pszichés, erkölcsi és társadalmi összefüggéseket is. A jegyzetből jól látszik klinikai módszere: a finom megfigyelés és az elemző, rendszerező szemlélet kombinációja. Ez a dokumentum közvetlen betekintést enged Csáth orvosi gondolkodásába, és egyértelműen mutatja, hogyan kapcsolódik a pszichiátriai tapasztalat az irodalmi érzékenységéhez. Összességében a kézirat bizonyítja, hogy számára a beteg megfigyelése nem mechanikus rögzítés, hanem az emberi elme összetett működésének értelmezése. A dokumentum emellett értékes forrás a korabeli pszichiátriai gyakorlat történetéhez is, bemutatva, hogyan alkalmazták a mentális zavarok elemzésében a pszichológiai alapelveket.

Részlet a kéziratból: 

"1. principium. Hogy leggyorsabban eszembe jusson amit akarok (mnemotechnikai elv)
2. principium. Hogy legjobban meglássam mi a hasznom mi a károm, mit kell tennem, mit nem kell tennem, mikor kell támadnom, és m. k. védekezzem (opportunus elv)
3. principium.

• 1 a. Caloriamegtakarítás elve
• 1 a. Helymegtakarítás elve
• 1 a. Életfenntartás elv..."

Kézzel írt, néhol korrekcióval ellátott, jó állapotban megőrzött kézirat. 

Csáth Géza /eredeti nevén: Brenner József/ (1887-1919) író, orvos (pszichiáter), Kosztolányi Dezső unokatestvére. 14 évesen zenekritikusként publikált először, majd Bródy Sándornak küldte el első novelláit, az ő biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással. 1904-től a Budapesti Orvosi Egyetem hallgatója, nem sokkal később pesti lapokban – így az 1908-ban induló Nyugatban – is publikálni kezdett. Első kötete 1908-ban jelent meg A varázsló kertje címmel. Diplomája megszerzése után a Moravcsik-féle Elme- és Idegkórtani Klinika gyakornoka, majd 1910-től különböző fürdőhelyeken orvos. Ekkoriban kezdett rászokni a morfium használatára, amely írásaira is hatást gyakorolt, és amely végül saját tragédiájához is vezetett. Csáth szövegeiben egyszerre van jelen a modern ideggyógyászat, a módosult tudatállapotok iránti kíváncsiság és a pszichoanalízis. Klinikai munkássága során különösen érdekelte a pszichózisok és neurózisok belső lelki mechanizmusa, a betegségek pszichológiai értelmezése, valamint a részletes esettanulmányos dokumentáció, amely a pszichiátriai tapasztalatot összekapcsolta az irodalmi kifejezésmóddal.