Aukciós tétel adatai
Budapest, 1936, Ortutay Gyula kiadása (Kóródi László, [Bp.]), 12 p. + [2] p.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Ortutay Gyula dedikációjával ellátott példány. Jézus jelenése. Fedics Mihály mondása alapján lejegyezte: Ortutay Gyula. Buday György fametszeteivel. A kötet tipográfiai elrendezése Haiman-Kner György munkája.
Szöveg közti fekete-fehér, feliratozatlan fametszetekkel és Ortutay Gyula kötetvégi megjegyzésével ellátott kiadvány. A fedlapon Ortutay Gyula tollal beírt dedikációja olvasható: "Sok szeretettel. Ortutay Gyula Bpest, 1936. 12. 22."
Nyomtatta Kóródi László Budapesten.
Kiadói zsinórozott papírkötésben lévő példány feliratozatlan fed- és hátlappal, tiszta, vízjeles, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan, átlagos állapotban.
"A nyolcvanhatesztendős bátorligeti mesemondó, Fedics Mihály mondotta el ezt a mesét: a paraszti vallásosságnak és epikus alkotókészségnek szép példázóját. Nincsen ebben a rövid kis történetben, az égi hatalmak és a paraszti világ találkozásában, egymás felé való hajlásában semmi kicirkalmazott, semmi hatásosan fejlesztett meglepetés. A csoda éppoly egyszerű és természetes ebben a világban, mint a reggeli ébredés, a kis pitvarban alvó libák gágogása, a jelenésre bőszülten rontó kutyák ugatása. Jézussal való sejtelmes beszélgetést éppenolyan világos és tiszta fények ragyogják be, mint a lakodalmas borozás könnyelmű dicsekvését..."- írta a műről Ortutay Gyula a korabeli sajtóban (Rádióélet, 1937. 9. évf. 51. sz.)
A történetet elmondta Fedics Mihály (1851-1938) magyar mesemondó, aki bojtárként, pásztorként, favágóként, majd késő öregségéig uradalmi cselédként dolgozott. Ortutay Gyula 1936-1938 között vette hanglemezre meséit, melyeket a szabolcsi favágókról és falusi emberekről mondott, ezeket kiváló elbeszélő készséggel, nagy beleéléssel adta elő, egyre változatosabbá téve a meséit. Meséi nemcsak a népi élet és munka világát tükrözik, hanem a helyi nyelvjárást és hagyományokat is hitelesen megőrizték. Hanglemezfelvételei a magyar népmesemondás kiemelkedő dokumentumai, amelyek ma is fontos forrásként szolgálnak a folklórkutatás számára.
A dedikáló, Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. március 24. – Budapest, 1978. március 22.) magyar néprajzkutató, muzeológus és folklorista, aki az egyik legmeghatározóbb alakja lett a 20. századi magyar néprajznak. Tanulmányait a szegedi egyetemen végezte, és már fiatal korától részt vett a népi hagyományok gyűjtésében; ebből a később világosan kirajzolódó kutatói életpálya nőtt ki. Kutatói munkásságának középpontjában különösen a népmese, a népballada és a népi kultúra anyagának gyűjtése és rendszerezése állt. Emellett egyetlen tudós sem tett annyit a magyar etnográfia intézményesítéséért, mint ő: 1940-ben elindította az Új Magyar Népköltési Gyűjteményt, és később, mint vezetője és szervezője, hozzájárult ahhoz, hogy a néprajzi kutatás Magyarországon tudományos keretek közé kerüljön.
Előszó
A paraszti vallásosságnak szép megnyilatkozása ez a Jelenés: a paraszti hiedelemvilágnak és a tételes vallásnak elválaszthatatlan összefonódása: amellett az elmondás, a formálás, a népi epikus...
Tovább
Előszó
A paraszti vallásosságnak szép megnyilatkozása ez a Jelenés: a paraszti hiedelemvilágnak és a tételes vallásnak elválaszthatatlan összefonódása: amellett az elmondás, a formálás, a népi epikus alkotás törvényeit idézi s a mese szépségeiből is merít. Mondotta: Fedics Mihály, Bátorligeten (Szabolcs megye), nyolcvanöt éves, sem írni, sem olvasni nem tud, élete a szegényparaszté: a legkülönbözőbb napszámosmunkát végezte, pár hónapot Amerikában is töltött útépitésnél, farmokon. Eddig a leggazdagabb "mesefa", akivel találkozhattam, egymaga kötetekre való anyagot tud s nemcsak megőrző, de alkotó természet is. Ezt a Jelenést 1936 szeptemberében jegyeztem le Bátorligeten.
Ortutay Gyula
Vissza