Aukciós tétel adatai
Gyoma, 1918, Kner Izidor nyomtatása és kiadása, 203 p. + [5] p. + [1] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Kalandok és Figurák. Vázlatok. Írta: Balázs Béla.
Az előlapon a szerző, Balázs Béla tollal írt, névre szóló dedikációja olvasható: "H. E.-nak szeretettel emlékül Balázs Béla Bp. 46. X. 21."
A címlapon lévő könyvdísz Kozma Lajos munkája. A címlapképen a szerző fekete-fehér hártyapapírral védett fotója látható. Részletes tartalomjegyzékkel és korabeli hirdetésekkel kiegészített kötet. A képtábla hátlapján tulajdonosi bejegyzés található. A könyvet Kner Izidor Könyvnyomdája nyomtatta Gyomán.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány, aranyozott feliratozású címfedéllel, feliratozatlan, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, új előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Balázs Béla (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.) író, műfordító, költő, színész, filmesztéta, filmrendező, kritikus, főiskolai tanár. A huszadik századi magyar kultúra kiemelkedő, meghatározó személyisége, a magyar filmesztétika egyik legnagyobb alakja. Bartók Béla, Fülep Lajos, Hauser Arnold és más kiemelkedő magyar alkotó és művész személyes barátja. A szerző tagadhatatlanul a legújabb magyar irodalom számottevő és meghatározó egyénisége. Műveiben az élénk fantázia, a finom, árnyalt megfogalmazás párosul az emberi lélek mély ismeretével és tapasztalatával. Versei, novellái és regényei az örök emberi értékeket, az emberi esendőséget tárgyalják, elemzik, kutatják kiforrott művészi nyelvezettel és stílussal.
A kötetről a Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882-1944. c. szakmunka említést tesz (1.275 tétel).
Előszó
Részlet a könyvből:
Lehet, hogy azért történt minden, mert ősz volt. Nyáron vagy télen máskép történt volna, de ősszel az ember messzebbre gondol annál, amit lát. Az őszi fény bágyadtan hordja...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Lehet, hogy azért történt minden, mert ősz volt. Nyáron vagy télen máskép történt volna, de ősszel az ember messzebbre gondol annál, amit lát. Az őszi fény bágyadtan hordja sok színét. Mintha másodkézből kapnók. Mintha egy világon átszűrődött volna már, mielőtt a mienket festi meg. Nagyon távolról jön minden és az ember jeleket és üzeneteket keres.
Már az erdei úton mentemben éreztem ezt, mert a nyarunkra gondoltam és közben belém nyilalt, hogy mért gondolok múltra? Mért nem arra ami lesz? Mikor a java most jön? Azért mert körülöttem az októberi párában olyan könnyű és átlátszó volt minden: áteresztette a gondolatomat...
Nyáron... Akkor izzó burok alatt éltünk, kábult mámorban, mint két összefonódott növény. Nem volt tegnap és nem volt holnap. Ha abbahagytuk a csókot és magunk elé csodáltunk, csak ilyet gondoltunk: "milyen nagyon kék az ég." "Milyen rézvörösen izzó az irtás." Vagy egy barna szemet gondoltam, vagy egy bőrsimaságot, vagy épen csak ennyit: "szerelem".
De a nyár ijesztően hamar elmúlt. Jóformán meg se ismerhettük egymást és íme október lett.
Vissza