Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Posthuma memoria Josephi Esterházii de Galantha, Perpetui Comitis de Frakno, Regn. Dalmatiae, Croatiae, & Sclavoniae pro-regis, per Ungariam curiae regiae judicis. S.C.R.M. Gen. Campi Marefch. & Act. Int. Confil. Patris Patriae Bello, ac Pace Clariffimi; Fata, & Res, Privatas, Togatas, Bellicas, Religiosas, pro Deo, Rege, Patria, Domi, & Foris, immortali nominis fui Gloria geftas; Maximam partem Fide Diplomatum Regiorum adfertas, Serie Chronologica Libris IV. complexa. / Esterházy József, galánthai örökös gróf, fraknói örökös gróf, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia királyságainak helytartója, Magyarország királyi kúriai bírája, Őfelsége Szent Római Császári és Magyar Királyi hadsereg tábornoka, valamint az Intendáns Tanács elöljárója, a hazának atyjává kiáltott, háborúban és békében legfényesebb férfiú; sorsát és cselekedeteit, magánjellegűeket, jogi ügyeket, hadi eseményeket, vallási dolgokat, Istenért, királyért, hazáért, otthon és külföldön vívott dicső tetteit halhatatlan neve dicsőségére; nagyrészt királyi oklevelekre alapozva, kronológiai sorrendben, négy könyvben összegyűjtve. Írta: Kolinovics Gábor
Latin nyelvű kiadvány. Kétszínnyomású, díszített címlappal, előzéklapon Esterházy Józsefet ábrázoló metszettel, fekete-fehér könyvdíszekkel, iniciálékkal díszített, valamint szerzői előszóval, oldalszéli megjegyzésekkel, irodalomjegyzékkel, idézett szerzők jegyzékével, betűrendes tárgymutatóval, nyomdai hibák jegyzékével ellátott könyv.
A könyvet a Jézus Társaság Akadémiai Nyomdája nyomtatta Nagyszombaton.
Korabeli bőrkötésben lévő példány feliratozatlan fed- és hátlappal, feliratozott, aranyozott, hatbordás könyvgerinccel, körben színezett lapélekkel, néhol foltos belívekkel, jó állapotban.
A műben bemutatott Esterházy József (Pápa, 1682. június 12. – Pozsony, 1748. május 10.) a Fraknói Esterházy-család jelentős tagja, katonatiszt, államférfi, a Magyar Királyság országbírája volt. Tanulmányait Nagyszombatban, Rómában és Bécsben végezte, kezdetben egyházi pályára lépett, majd a katonai és közigazgatási szolgálatban folytatta életútját. Részt vett a Rákóczi-szabadságharc leverésében, 1708-tól királyi tanácsos, később Komárom vármegye főispánja, majd 1724-től a Hétszemélyes Tábla elnöke lett. Később horvát–szlavón bánná nevezték ki, majd országbíróként tevékenykedett. Birtokait – különösen a tatai uradalmat – jelentősen fejlesztette: csatornáztatást, mocsárlecsapolást és német katolikus telepesek betelepítését kezdeményezte. Vallásos főúrként számos egyházi intézményt is támogatott.
A könyv írója Kolinovics Gábor (Senkvicz, 1698. március 24. – Modor, 1770. december 22.) történésszé, királyi táblai hites jegyzővé vált magyar tudós volt. Kisnemesi családból származott, családját a Rákóczi-szabadságharc idején anyagi veszteségek érték. Fiatal éveiben a pozsonyi iskolákban tanult retorikát, majd belépett a piarista rendbe, de betegeskedései miatt nem maradhatott ott sokáig. A rendből való kilépése után írnoki állásban dolgozott Nagyszombatban Sipeky Mihálynál, a Pálffy-javak igazgatójánál, ahol négy évig maradt. Ezután megbízatásokkal és ügyvédi tevékenységgel is foglalkozott, közben gazdálkodott is – visszavonult szülőfalujába, Senkviczre. Tudományos érdeklődése a történelem és régészet felé fordult; több latin nyelvű művet írt, köztük a Posthuma memoria Josephi Esterházii és a Nova Ungariae Periodus című munkákat. Pozsony vármegyében esküdtként, majd számvevőként választották meg, és végül királyi táblai hites jegyzői rangot viselt élete végéig.