Montaigne, Michel de: Esszék I-III.

Fülszöveg

Montaigne nemcsak az európai művelődés egy meghatározó könyvének, hanem egy éppolyan meghatározó műfajának megteremtője is. Működése a XVI. század második felére esik. A reneszánsz embere tehát, reneszánsz ember; de nem a vállalkozó, a kalandor alakjában, hanem kora elnevezésének eredeti értelmében mint régi világok felfedezője és megújítója, elfeledett, hosszan lappangó kultúrák újjászülője s ezáltal egy új kultúra egyik első nagyvonalú pallérja.
Nem gátlástalan önmegvalósító, hanem éppoly gátlástalan önmegismerő. Nem kinyilatkoztató, hanem kérdező. Legfőképpen azt akarja megismerni, amit és akit legkevésbé ismerünk: önmagát. És leginkább arra akar rákérdezni, amiről a legbiztosabban tudja, hogy nem tud rá feleletet adni.
Montaigne a reneszánsz írója és nem a felvilágosodásé. Ha már nem is a kortárs Rabelais zabolátlanságával, de még nem is Voltaire eleganciájával fogalmaz. Stílusa sokkal aggályosabb, meditatívabb, ha úgy tetszik, nehézkesebb.
Egy magára remélhetőleg nem sokáig várató új, terjedelmesebb magyar Montaigne-kötet fordítója bizonyára nem fog visszariadni ettől a nehézkességtől. S akkor Montaigne-t igazán olyannak láthatjuk, amilyennek ő akarta mutatni magát, könyvének előszava szerint, „háziköntösben, fesztelenül és mesterkéletlenül". Vissza