Eliot, T. S.: Válogatott versek/Gyilkosság a székesegyházban (A fordító Vas István által aláírt és az illusztrátor Szántó Piroska által dedikált példány.)

Budapest, 1966, Európa Könyvkiadó (Kossuth Nyomda, Bp.), 326 p. + [2] p.; ill.

Fordító által aláírt és a grafikus által dedikált példány. Válogatott versek. Gyilkosság a székesegyházban. Írta: T. S. Eliot. Fordította: Vas István.
Az előlapon a fordító, Vas István tollal írt aláírása, valamint a grafikus, Szántó Piroska névre szóló dedikációja olvasható: "B. P.-nek régi szeretettel Szántó Piroska 1966. Húsvét".
Az Eliot-tanulmányt Ungvári Tamás írta. Szántó Piroska szöveg közti, fekete-fehér rajzaival illusztrált, valamint előszóval és tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A védőborító és a kötésterv Szántó Piroska munkája. Nyomtatta a Kossuth Nyomda Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, feliratozott, illusztrált, fülszöveges, kiadói borítófedélben.
A kötetet aláírta Vas István (Budapest, 1910. szeptember 24. – Budapest, 1991. december 16.) háromszoros József Attila- és kétszeres Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a 20. század nagyhatású lírikusa. Költői pályája az 1930-as években indult, első írásait a Független Szemle, a Nyugat és a Válasz közölte. A második világháborúban munkaszolgálatra kötelezték. A háború után a Révai és az Európa Kiadó lektoraként dolgozott. Felesége Szántó Piroska festőművész volt.
A kötetet dedikálta Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. – Budapest, 1998. augusztus 2.) festő, grafikus, író, az Európai Iskola és a Szocialista Képzőművész Csoportja tagja. Férje Vas István költő volt. Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat. A természettel kialakított bensőséges kapcsolata a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte. Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1960-as évektől kezdődően a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Életművét 1988-ban a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta.

Dráma
Művészi borítóterv
Művészi illusztrációk
Védőborítós példányok
Versek, eposzok