Kemény Lajosné Varga Mária/Nagy Abonyi Ágnes: Hertelendyfalvi székely varrottasok

Előszó

A hertelendyfalvi székely varrottasok legteljesebb mintakincsét tartja kezében az olvasó, melynek megjelenése a délvidéki magyarság számára amennyire fontos és örömteli, talán annyira szomorú esemény is, hiszen szerzője már nem élhette meg életszerető, életigenlő, mindennapokat átlelkesítő hímzéseinek könyvbe szerkesztését: id. Kemény Lajosné Varga Mária 2004. január 2-án örökre távozott közülünk hátrahagyva gondosan rendezett kéziratát, amely az egyetemes magyar népi díszítőművészet számára is megkerülhetetlen adatokat tartalmaz. A népművészeti hagyományok megmentésén egész életén át fáradozó, az Al-Dunára települő andrásfalviak székely varrottasainak újraélesztésében iskolát teremtő Kemény Lajosné Varga Mária ugyanis az eredeti népi díszítőművészet ápolása érdekében kitartó, következetes gyűjtőmunkát végzett. Tudatosan gyűjtötte, le- és átrajzolta, megtervezte és átszerkesztette, a mai igényeket is szem előtt tartva újravarrta a fellelt mintákat. Az örökül kapott értékekhez való elszánt ragaszkodással és tökéletes kézügyességgel, továbbá jó pedagógiai érzékkel adta tovább tudását. 1961-től 1982-ig az Ady Endre Művelődési Egyesület, majd a Tamási Áron néven működő Székely-Magyar Művelődési Egyesület népművészeti csoportjának vezetője volt. Eleinte csak a környéken, majd a Vajdaság több településén igényelték Mária tanítását. Ötven éven át tudását szerényen és alázattal a tanfolyam-mozgalom szolgálatába állította. 1992-ben a Kiss Lajos Néprajzi Társaság, amely akkor még mint a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság szakosztálya működött, elsőként adományozta neki a Népművészet Mestere büszke címet a székely varrottasok begyűjtéséért és a hagyományápolás terén végzett áldozatos tevékenységéért.
Hertelendyfalva székely varrottasai a régi hazából hozott szőtteseken maradtak fenn. Külön rangjuk volt a szőttesek világában a székely festékeseknek. A régi szőttes kenderből, a székely szőnyeg az ún. festékes gyapjúból készült. Volt „nagyvirágos", „kicsi virágos", „vízfolyásos" festékes, amely a vetett ágy dísze is volt. Sajnos a hertelendyfalviak ezeket a székely szőnyegféléket már nem készítik; szerencsére Mária ezeket a pompázatos textíliákat is megőrizte, s kiállításain be is mutatta. Minden egyes ilyen bemutatkozás - a legkisebb is - számára kellő és óvatos körültekintéssel járt, hiszen mint a népi díszítőművészet kiváló művelője vakon bízott küldetésében, elhivatottságában. Vissza