Előszó
A Börzsöny hegység és az Ipoly melléke gazdag táj. Természeti szépségekben bővelkedő. Erdői, vadjai, fája kitűnő, hegye egykor aranyat, ezüstöt adott, melyről azt írták, hogy az aranyborjúnak csak...
Tovább
Előszó
A Börzsöny hegység és az Ipoly melléke gazdag táj. Természeti szépségekben bővelkedő. Erdői, vadjai, fája kitűnő, hegye egykor aranyat, ezüstöt adott, melyről azt írták, hogy az aranyborjúnak csak a feje van Selmecbányán, a teste Börzsönyben található. Nagybörzsöny (1724), Kemence (1751-től 1826-ig) a történelem során többször váltakozva volt Hont megye székhelye. Gazdag történelméről tanúskodik Bakács Istvánnak csak a Mohács előtti korszakot felölelő 500 oldalas könyve, amelyben mezővárosként szerepel Vámosmikola, Perőcsény, Kemence, Börzsöny. A közismert Borovszky szerkesztette megyemonográfián csupán kóstoló a témakörében kiváló Manga János: Ünnepek és szokások az Ipoly mentén című 187 oldalas könyve. Rendszeres néprajzi kutatás alig folyt a területen. A Magyar Néprajzi Atlasz számára Bernecebaráti, Ipolytölgyes, Csehszlovákiából Palást és Tolmács községekből gyűjtöttek adatokat a vizsgált területekről. Néhány szakdolgozati téma (Erdélyi Zoltán, Indra Erika) készült. Félbemaradt az ipolytölgyesi néprajzi monográfia vállalkozása; az adattárakból nehezen szedhető össze cédulaanyaga. Az időközben elhunyt Diószegi Vilmos és Schram Ferenc jutott az anyaggyűjtésben legtovább. Alapvető munkaként kell megemlítenünk Török Gábor: A Börzsöny-vidék nyelvjárástörténetének települései háttere c. kitűnő tanulmányt.
Vissza