Aukciós tétel adatai
Chicago-Budapest, 1993, Framo Publishing - M-Szivárvány Alapítvány (MSZH Nyomda Kft., Bp.), 154 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Szivárvány Könyvek c. sorozatban megjelent mű. No. 18. sz.
Élet és lélek. Versek. Írta: Szűgyi Zoltán. Szerkesztette: Jankovics József.
Az előlapon a szerző, Szűgyi Zoltán tollal írt, névre szóló dedikációja olvasható: "Szeleczky Zita művésznőnek őszinte megbecsüléssel és nagy szeretettel Szűgyi Zoltán. Bp. Rákospalota, 1993. október 24."
A dedikáció címzettje Szeleczky Zita (1915-1999) az 1940-es évek egyik legnépszerűbb magyar színésznője volt, aki a Nemzeti Színházban, az Operettszínházban és a Madách Színházban is játszott, majd a háború végén emigrációba kényszerült, és távollétében politikai vádak alapján elítélték. Külföldön – Argentínában és az Egyesült Államokban – a magyar emigráció kulturális életének meghatározó alakja lett, saját társulatot alapított (Argentínai Magyar Nemzeti Színház) és világszerte fellépett. 1993-ban teljesen rehabilitálták, még abban az évben állami kitüntetést kapott, 1998-ban pedig végleg hazatért Magyarországra.
Benes József szöveg közti, fekete-fehér rajzaival illusztrált, valamint tartalomjegyzékkel ellátott kötet. Nyomtatta az MSZH Nyomda Kft. Budapesten.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány, feliratos, illusztrált, kézzel feliratozott címkével ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, szöveges hátlappal, hiánytalan állapotban.
A szerző Szűgyi Zoltán (Ada, 1953. szeptember 9.) költő, szerkesztő. 1977–1985 és 1989–1991 között a vajdasági magyar nyelvű napilap, az újvidéki Magyar Szó főállású újságírójaként tevékenykedett. 1980–1983 között tagja volt az Új Symposion Sziveri-féle szerkesztőbizottságának. 1991-ben, a délszláv háború kitörésekor családjával Magyarországra költözött, és Budapesten folytatta munkáját. 1991–1994 között a Magyarországi Református Egyház Társadalmi Missziói Központjának gondnoka, 1992–1998 között az M-Szivárvány Alapítvány irodavezetője volt, majd 1998–2006 között az Új Mandátum Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Szépírók Társaságának és a Magyar Írószövetségnek.
Fülszöveg
Nekem ők hárman, Fenyvesi Ottó, Sziveri János, Szűgyi Zoltán az ifjúságom voltak. (Mondanám még Balázs Attilát, de ő prózaíró, ráadásul fiatal kora okán csak később csatlakozott a közös asztalhoz.)...
Tovább
Fülszöveg
Nekem ők hárman, Fenyvesi Ottó, Sziveri János, Szűgyi Zoltán az ifjúságom voltak. (Mondanám még Balázs Attilát, de ő prózaíró, ráadásul fiatal kora okán csak később csatlakozott a közös asztalhoz.) Az újvidéki borozások, a budapesti barangolások, a lázadások, a költészettől, élettől, művészettől megrészegedések. Úgy, valahogy, nagyon egymásra találtunk. Ők ott, én itt. Azután jöttek a férfikor nehéz évei, a barátság megmaradt, csak a találkozások ritkultak meg, kit ez, kit az sodort magával. Az "ezt" nevezhetjük családnak, kisebbségi sorsnak, symposion-szétverésnek, politikának, betegségnek, permanens konyakospohárnak...Az "azt" is.
Sziveri a korai halál érzetének szédületében meredek, aktív és gyors pályát futott be. Fenyvesi a maga megfontoltságával építgeti az életművét, folyamatosan és szívósan.
Szűgyi Zoltán volt hármuk közül - négyük közül-, aki adai magányában már az elhallgatás határáig jutott el. És úgy érezhettük, elfogadja azt a zűrzavart, amit az élete, mind rosszabbodó helyzete felkínál számára. De nem. Hirtelen mondott nemet, változtatott életformát, fordult vissza az elmélyült költői munkálkodáshoz.
Ebben a kötetben az eddigi munkáiból gyűjtötte össze a legfontosabbakat. Kevés szavú költő, keményen és pontosan fogalmaz. Nem divatok élei mentén araszolgat előre, elkezdett egyszer valamit, annak akar a végére járni. Valószínűnek tartom, ez épp egy életnyi tartam. Amelyhez adott a lélek is.
Vissza