Tapolczay Lukács: A Lant (Szeleczky Zita színésznőnek dedikált példány)
1979/Tapolczay Lukács versei
(Toronto) ,
, Kiadói ragasztott papírkötés
, 273 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 21 cm x 14 cm |
| ISBN: | 963-745-600-3 |
| Aukció vége: |
2026-05-17 20:30
|
Aukciós tétel adatai
Toronto, 1989, k. n., 273 p. + [1] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első, emigrációs kiadás. A lant (1979). Tapolczay Lukács versei.
A címlapon a szerző, Tapolczay Lukács névre szóló dedikációja olvasható: "Szeleczky Zita művésznőnek tisztelettel és szeretettel Tapolczay Lukács."
A dedikáció címzettje Szeleczky Zita (1915-1999) az 1940-es évek egyik legnépszerűbb magyar színésznője volt, aki a Nemzeti Színházban, az Operettszínházban és a Madách Színházban is játszott, majd a háború végén emigrációba kényszerült, és távollétében politikai vádak alapján elítélték. Külföldön – Argentínában és az Egyesült Államokban – a magyar emigráció kulturális életének meghatározó alakja lett, saját társulatot alapított (Argentínai Magyar Nemzeti Színház) és világszerte fellépett. 1993-ban teljesen rehabilitálták, még abban az évben állami kitüntetést kapott, 1998-ban pedig végleg hazatért Magyarországra.
A szerző fekete-fehér portréjával és néhány szöveg közti rajzzal illusztrált, valamint tartalomjegyzékkel ellátott kötet. A fedőlapot és illusztrációkat tervezte és készítette Joó M. Magdolna, a költő felesége. Az előlapon szárazbélyegzős tulajdonosi bejegyzés látható.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány, feliratos, illusztrált címfedéllel, kézzel feliratozott könyvgerinccel, üres hátlappal, hiánytalan, jó állapotban.
A szerző emigrációba vonulása után a Kanadai Magyar Írószövetségnek s a Pen Klubnak is alkotó tagja lett. Tisztán csengő, hazaszeretettől izzó versei, írásai emigráns lapokban jelentek meg. Költészetéről Péterffy S. József így vall: "A szépségre szomjas emberi szellem fároszlángja ez a költészet, a fertőbe süllyedt kultúra éjszakájában.”
A címlapon a szerző, Tapolczay Lukács névre szóló dedikációja olvasható: "Szeleczky Zita művésznőnek tisztelettel és szeretettel Tapolczay Lukács."
A dedikáció címzettje Szeleczky Zita (1915-1999) az 1940-es évek egyik legnépszerűbb magyar színésznője volt, aki a Nemzeti Színházban, az Operettszínházban és a Madách Színházban is játszott, majd a háború végén emigrációba kényszerült, és távollétében politikai vádak alapján elítélték. Külföldön – Argentínában és az Egyesült Államokban – a magyar emigráció kulturális életének meghatározó alakja lett, saját társulatot alapított (Argentínai Magyar Nemzeti Színház) és világszerte fellépett. 1993-ban teljesen rehabilitálták, még abban az évben állami kitüntetést kapott, 1998-ban pedig végleg hazatért Magyarországra.
A szerző fekete-fehér portréjával és néhány szöveg közti rajzzal illusztrált, valamint tartalomjegyzékkel ellátott kötet. A fedőlapot és illusztrációkat tervezte és készítette Joó M. Magdolna, a költő felesége. Az előlapon szárazbélyegzős tulajdonosi bejegyzés látható.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány, feliratos, illusztrált címfedéllel, kézzel feliratozott könyvgerinccel, üres hátlappal, hiánytalan, jó állapotban.
A szerző emigrációba vonulása után a Kanadai Magyar Írószövetségnek s a Pen Klubnak is alkotó tagja lett. Tisztán csengő, hazaszeretettől izzó versei, írásai emigráns lapokban jelentek meg. Költészetéről Péterffy S. József így vall: "A szépségre szomjas emberi szellem fároszlángja ez a költészet, a fertőbe süllyedt kultúra éjszakájában.”
Előszó
A minden művészet ős lényege, mely kimuzsikál épületből, szoborból, festékből, szóból, mely talán a nagy őrült verkli egyetlen vigasztaló értelme: a zene megszűnt a vers lényege lenni. Egymáshoz... TovábbElőszó
A minden művészet ős lényege, mely kimuzsikál épületből, szoborból, festékből, szóból, mely talán a nagy őrült verkli egyetlen vigasztaló értelme: a zene megszűnt a vers lényege lenni. Egymáshoz csapott szavak szeszélyes cafatokban jönnek ki a költőből, mint a részeg öklendezőből a meg nem emésztett vacsora. De talán mégis a nyelv az, mely ezt a szörnyű nagy egyénkedést a legjobban meglakolja. És itt most mellőzöm a mondat szenvedésit, a nyelvtörvények leskalpolását. A legáltalánosabb, a legbetegebb betegséget említem: a szó őrült terheltségét. Azt a törekvést, hogy minden egyes szóban a bőrnyúzásig tömörítve legyen lehetőleg minél több szenzációnk, hogy a szó, mint egy vajtúdó epileptikus őrült, szörnyű határozottan elmebetegségre mutató tünet, ahol maga a művészi cél elvész, széttörik rángó visító szavakra; mint van a versben ritmus, vagy nincs. Ha nincs: hülye dadogás és nem vers. VisszaTartalom
| A bolond | 158 |
| A dalnok | 190 |
| A diktátor | 114 |
| Adyval | 12 |
| A gyáva | 139 |
| A hadirokkant | 234 |
| A hazugsághoz | 17 |
| A hős | 228 |
| A humanista | 44 |
| A játszótárs | 176 |
| A kedves | 62 |
| A kis hajó | 253 |
| A költeményhez | 16 |
| A költő | 25 |
| A könnyhöz | 98 |
| A lant | 11 |
| A látnok | 246 |
| Alkony | 170 |
| Alkony a Rivierán | 21 |
| Amikor írok | 30 |
| A mocsár lilioma | 202 |
| A munkás | 119 |
| A néni | 41 |
| Anyám | 229 |
| A parkban | 79 |
| A perc | 217 |
| A próféta | 64 |
| A rab | 194 |
| A régi ház | 48 |
| A szemem | 92 |
| A szent | 192 |
| A vak | 226 |
| A városom | 50 |
| A virágárusnő | 35 |
| Az emberfia | 123 |
| Az emigrációról | 117 |
| Az én Istenem | 221 |
| Az idegen | 152 |
| Az olvasóhoz | 191 |
| Az örök papnő | 75 |
| Az őrült és az ápoló | 171 |
| Az ősz | 200 |
| Azt hittem | 93 |
| Az utód | 237 |
| Az uzsoráshoz | 112 |
| Az újságárus | 133 |
| Az Úrhoz | 136 |
| Álmodni | 210 |
| Árpád népe | 223 |
| Báli emlék | 55 |
| Ballagás | 126 |
| Bánat | 250 |
| Bársonyos ég alatt | 88 |
| Beteg gyermek mellett | 185 |
| Beszélgetés az életemmel | 72 |
| Béke | 186 |
| Bíztatás | 186 |
| Bölcsességedet dicsérem | 135 |
| Buborék | 71 |
| Búcsú | 157 |
| Célpont | 106 |
| Csak addig | 239 |
| Csak inni kértem | 74 |
| Családi tűzhely | 240 |
| Csalogánydal | 83 |
| Dal, amin halál sem győz | 28 |
| Dalénekes volt | 212 |
| Divina Commedia | 218 |
| Egy régi írás | 255 |
| Előtted | 51 |
| Embervásár | 108 |
| Erdei séta | 189 |
| Erdélyi sóhaj | 111 |
| Ezüstkeret | 238 |
| Ébredés | 262 |
| Fagyott remények | 165 |
| Fajtám | 150 |
| Falu | 70 |
| Felség | 118 |
| Fények | 96 |
| Fénythozó | 216 |
| Gépek vagyunk | 258 |
| Gondolatok a magyar nyelvről | 204 |
| Gondolatok egy temetésen | 233 |
| Gyertyafény | 104 |
| Ha írsz | 19 |
| Hajadhoz | 91 |
| Hajnal | 264 |
| Hajolj le hozzám | 138 |
| Ha jön az éj | 220 |
| Harangszó | 206 |
| Hargitai fohász | 232 |
| Ha újra kezdeném | 242 |
| Ha üzennek majd a csillagok | 76 |
| Ha velem jössz | 39 |
| Ha visszatérek | 151 |
| Hazai látogatás | 110 |
| Háború és béke | 177 |
| Háborús tél | 132 |
| Hervadás | 160 |
| Hégésző | 195 |
| Hiába | 140 |
| Hidd el | 57 |
| Hinni | 208 |
| Hippik | 124 |
| Hiszed | 247 |
| Hiszek a szeretetben | 175 |
| Hódító büszke öntudat | 95 |
| Honvágy | 61 |
| Hősök két halála | 65 |
| Húsvét | 131 |
| Hűség | 141 |
| Idegen városban | 128 |
| Idegláz | 125 |
| Igazság | 89 |
| Igyál | 222 |
| Ihlet | 26 |
| Játék | 20 |
| Játék a parkban | 59 |
| Jöjj és hazudj | 85 |
| Jutalom | 60 |
| Kanadai gondolatok | 24 |
| Kaszinóváros | 173 |
| Károgsz mint holló | 243 |
| Kedves leányka | 86 |
| Kerestelek Uram | 37 |
| Képek és szobrok a kirakatban | 179 |
| Kesergő | 207 |
| Kiálts | 23 |
| Koldus halála | 67 |
| Koncert és tárlat | 178 |
| Kortársakhoz | 27 |
| Kripta előtt | 166 |
| Lágerdal | 252 |
| Lágerlakó fohásza | 120 |
| Láng | 15 |
| Lángoló babér | 13 |
| Lázadó rabok | 109 |
| Leányszemekhez | 82 |
| Lehet | 198 |
| Leveledről | 78 |
| Lillafüredi emlék | 42 |
| Lombhullás | 164 |
| Lombhullás előtt | 34 |
| Macskaköves utcán | 183 |
| Magamról | 214 |
| Magyarnak lenni | 265 |
| Magyar pacsirta | 196 |
| Magyar sors | 58 |
| Maréknyi föld | 230 |
| Menekülés | 134 |
| Menni | 249 |
| Mennyit ér | 137 |
| Mi lenne | 260 |
| Mint a gyermek | 168 |
| Miskolchoz | 163 |
| Miskolci gondolatok | 162 |
| Mit szójon az | 244 |
| Mondd, miért? | 209 |
| Munkanélküli | 113 |
| Nagyanyó | 213 |
| Ne fájjon semmi | 22 |
| Neked adom a dalok csokrát | 31 |
| Nem lesz idő | 236 |
| New Yorki gondolatok | 121 |
| Néma még | 156 |
| Néma tó | 52 |
| Néma vallomás | 107 |
| Nézz a szívemre | 43 |
| Nincs hősi dal | 155 |
| Nincs mit vesztened | 241 |
| Nincs tovább | 172 |
| Nyugdíjas emigráns | 54 |
| Öreganyó | 90 |
| Öreg emigráns | 63 |
| Öreg fák alatt | 36 |
| Öreg hársfa | 94 |
| Ötvennyolc év | 248 |
| Őseid szellemében | 245 |
| Őszi délutánok | 97 |
| Őszi kép | 102 |
| Ősz-utó | 159 |
| Parnasszus | 215 |
| Patak | 144 |
| Petőfi | 14 |
| Pistike | 40 |
| Poggyász | 66 |
| Pólustól-pólusig | 145 |
| Rabszolgák | 122 |
| Rejtőzve | 154 |
| Remény | 148 |
| Réten | 261 |
| Ritához | 146 |
| Romantika | 47 |
| Sajnállak | 211 |
| Savonarola | 256 |
| Seherezádé | 18 |
| Szavak | 105 |
| Számadás | 56 |
| Számonkérés | 49 |
| Szendergő gyermek | 87 |
| Szokások | 77 |
| Találkozásunk gyönyörében | 103 |
| Tanács | 116 |
| Tanulj | 142 |
| Tavaszi kép | 84 |
| Társaságban | 263 |
| Temettelek | 225 |
| Téli mese | 254 |
| Tél Torontóban | 69 |
| Titok | 169 |
| Torontói gondolatok | 184 |
| Tőle távol | 127 |
| Túl a Lajtán | 130 |
| Túl az Operencián | 45 |
| Túl az ötvenen | 101 |
| Tükröd előtt | 80 |
| Tünemény | 174 |
| Tűnődés | 46 |
| Vagyok én is olyan ember | 115 |
| Varjak | 68 |
| Vágyódás | 100 |
| Várni | 219 |
| Velem vagy | 871 |
| Vén favágó | 38 |
| Vén tölgy a dombon | 224 |
| Zord hegyek alján | 188 |
Tétel sorszám:
195
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Aktuális ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Aktuális ár:
1 Ft
Licitek száma: 1
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |