Csécsy Imre autográf levele Ady Endre aláírásával (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Csécsy Imre autográf levele Ady Endre aláírásával.

Ady Endre nem mindig főhőse volt az eseményeknek; volt, hogy csak mellékszereplője, vagy éppen tanúja. A most előkerült dokumentumban szó szerint – egy mások közötti ügyben született levelet, mint jelenlévő tanú írt alá.

A roppant izgalmas levél, amely összeköti a magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb költőjét egy későbbi kétszeres Kossuth-díjas orvossal, akiről majd kórházat is fognak elnevezni, így szól:

Lovas Pál és Hetényi Géza uraknak

Budapest.

Uraim,

köszönöm, hogy Somogyi Vilmos úrhoz címzett levelüket szivesek voltak hozzám is eljuttatni. Igen jól mulattam rajta. Felfogásukat, eljárásukat oly nevetségesnek tartom, hogy nem mulaszthatom el ezt Önökkel közölni.

Budapest, 1914. április 10.

Csécsy Imre

Előttük:

Ady Endre

Dr. Ruttkay-Nedeczky Béla

A szituáció a következő: Lovas Pál és Hetényi Géza korábban levelet írtak Somogyi Vilmosnak, és ezt a Somogyi Vilmosnak írt levelet megküldték Csécsy Imrének is. Csécsy erre válaszolt nekik, válaszát pedig két tanúval is aláíratta. Így került a levélre Ady Endre aláírása: nem címzett, nem levélíró, hanem egy jelenvolt tanú, aki „előtt” Csécsy a válaszlevelet megírta.

Lovas és Hetényi levelét nem ismerjük, tartalmára csak a válaszból lehet valamennyire következtetni: Lovasnak és Hetényinek valamilyen esete volt Somogyival, s ők ezt gondolták annyira fontosnak és jelentősnek, hogy beszámoljanak róla Csécsynek. Komoly szándékkal írták meg neki az ügyet, Csécsy viszont annyira „nevetségesnek” tartotta Lovas és Hetényi „felfogását” és „eljárását”, hogy érdemben nem is válaszolt rá – viszont ezt mindenképpen közölni akarta velük. S hogy szavait nyomatékosítsa a címzettek előtt, két, saját magánál ismertebb személlyel is aláíratta a választ, tanúk előtt kijelentve, hogy levelével lezártak tekinti a „nevetséges” ügyet.

Látható, a háromsoros kis levél egy hatszereplős történet dokumentuma, és a szereplőket két csoportra lehet osztani: hárman a levél címzettjének, hárman pedig a levél írójának társaságába tartoznak. Az említett „nevetséges” ügyet (melyet Lovas és Hetényi írt le) nem ismerjük, viszont a történet szereplőinek azonosításával közelebb kerülhetünk hozzá.

A címzettek köre szociológiailag jól megfogható: egyidős, 19 éves fiatalemberekről van szó, akik a levél időpontjában évfolyamtársak a budapesti egyetem orvostudományi karán. És nemcsak, hogy együtt voltak orvostanhallgatók, de már középiskolába is együtt jártak, sőt osztálytársak voltak.

Somogyi Vilmos (Sgallitzer, 1894-1945?), Hetényi Géza (Hecht, 1894-1959) és Lovas Pál (1895-1959) gyerekkoruktól ismerték egymást. Somogyi és Lovas már első osztályban együtt jártak a VI. kerületi magyar királyi állami gimnáziumba, Hetényi pedig harmadikban csatlakozott hozzájuk. A nyolcadik évet (1911/12) még együtt fejezték be; Somogyi jó, Hetényi kitűnő, Lovas pedig közepes jegyekkel (Ért.), de közülük már csak Somogyi és Hetényi tett érettségi vizsgát – előbbi jó, utóbbi jeles eredménnyel (Ért.) –; Lovas valahol máshol érettségizett, de bizonyosan, mert 1912-ben már ismét hárman együtt kezdték meg orvosi tanulmányaikat az egyetemen (A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja, 1912-1913).

A három fiú közül Hetényi Géza ismert orvos lett, kétszeres Kossuth-díjas belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja; az ő nevét viseli ma is a megyei kórház Szolnokon. Egyik fia, Hetényi István (1926-2008) pénzügyminiszter lett, unokája, Hetényi Zsuzsa (1954-) pedig irodalomtörténész.

Az ő címzett-társa, Lovas Pál rendelőintézeti szakorvos lett.

Somogyi Vilmos körorvos lett, később az Anya és Csecsemővédő Intézet főorvosa. Két társához hasonlóan ő is megjárta a háborút, egészségügyi hadnagyként szerelt le 1918 novemberében. Utána egy ideig Lepsényben, majd Polgárdiban lett körorvos. „Fejlett szociális érzékére vall, hogy az összes árva gyermekeket kezdeményezésére a veszprémi áll[ami]. Gyermekmenhelyen helyezték el és ruhával támogattatja a Stefánia Szövetség útján az arra szoruló többgyermekes családokat.” (Fejérmegyei fejek. Fejérvármegye tíz évvel Trianon után. Szerk.: Hirn László hírlapíró. Bp., 1929. Magyar Vármegyék és városok társadalmi emlékalbuma kiadóvállalat. Oldalszám nélkül.) Neki is jelentek meg cikkei. 1946 nyarán hirdetésben keresték, mert „a Gestapo 1945 február végén” elhurcolta (miképp testvérét, Erzsébetet is) (Szabadság, 1946. jún. 22. 2.), végül a Székesfővárosi járásbíróság 1948-ban eltűntnek nyilvánította (Magyar Közöny, 1948. szept. 17. 3.).  

A levél írója és köre szintén jól magragadható művelődéstörténeti szempontból.

A levélíró, Csécsy Imre (1893-1961) író, politikus ekkor a nagy hatású, ateista-szabadgondolkodó egyetemi hallgatók egyesületének, a Galilei Körnek titkára volt. Egyik tanúja, Ruttkay-Nedeczky Béla (1890-?) ekkor a Galilei Kör elnöke. Ady Endre (1877-1919) pedig – éppen ekkor! – nagyon erős kapcsolatot tartott a Galilei Körrel, verset olvasott fel vagy előadást tartott estjeiken, verset és cikket írt lapjuk számára stb. (Mindezekről a napisajtó rendre hírt adott, a Galilei Kör történetéről pedig lásd: Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. –  A Galilei Kör (1908-1919) története. Bp., 2017.)

Pár következtetés már ezekből az életrajzi adatokból levonható.

Elsőként is az, hogy itt fiatal értelmiségi férfiak közti ügyről van szó. Ady életkorával kilóg a társaságból (őt nyilván a presztízse miatt is kérték föl tanúnak), a többiek mind 1890 és 1895 között születtek, 19-24 éves srácok. Az ötből négyen egyetemisták, hárman orvosok, Csécsy joghallgató. Fiatal emberek pedig – életkorukból fakadóan – könnyebben tudnak meggondolatlan, „nevetséges” dolgokat tenni.

Másodként pedig az, hogy a levélírói csoport részéről szemet szúróan közös pont a Galilei Kör. Hiszen értelemszerűen Csécsy részéről nem véletlenszerű volt a tanúk kiválasztása, nem csak véletlenül éppen ott voltak, hanem egyrészt valami kapcsolódásuk lehetett az ügyhöz, másrészt személyük nyomatékosította, súlyt adott a levélke szavainak és a levélírónak – ehhez viszont arra volt szükség, hogy a levél címzettjei is tudják, kik a tanúk. Ady Endre közismert volt persze, de Ruttkay-Nedeczky nem, s így éppen az ő (elnöki) személye kapcsolja egyértelműen a Galilei Körhöz a levél kontextusát.

Valahol tehát a Galilei Kör körül kell keresni a levélváltás okát.

A Galilei Körnek pedig éppen ekkor – pár nappal korábban – volt a márciusi nagygyűlése. 1914. március 30-án, az 1848-as márciusra emlékező összejövetelen „minden csöpp helyet elfoglaltak, ott volt mindenki, felnőttek, férfiak, asszonyok, fiúk és leányok, diákok és munkások, hivatalnokok. És az izzó levegőben minden egyes résztvevő arcán ott égett a lelkes együttérzés, együvé tartozás, a közös gondolat és eszmeszülte forradalmi hangulat, melyet óriási mértékben fokoztak a szónokok beszédei… Minden elhangzott szó nyomán lelkesedés, tapsvihar, hangos és zajos helyeslés… A gyűlést a Galilei-kör elnöke, dr. Ruttkay-Nedetzky Béla hatásos beszéddel nyitotta meg. Csécsi Imre titkár felolvasta Ady Endrének erre az alkalomra írt versét, melyet zúgó tapssal fogadott a közönség.” Majd Kunfi Zsigmond és Polányi Károly beszéltek. Előbbi azért, hogy „az ifjúság lelkéhez szóljon és erejét tettre késztesse”, utóbbi pedig „azt fejtegette igen lendületes beszédben, hogy az ifjúságnak magába kell szállania, hogy felelőssége tudatában, régi mulasztását jóvá kell tennie”. Polányi beszéde után pedig „a diákság egy kisebb csapata már a késő éjjeli órákban Petőfi szobrához vonult, ahol Illés Béla joghallgató mondott szép beszédet” (Fekete március. A Galilei-kör ünnepe. Világ, 1914. márc. 31. 11.) Ez volt az az esemény, amikor a levélíró körének minden tagja jelen volt – igaz, Ady csak megidézve, bár az előzetes tervek szerint maga olvasta volt fel a Piros gyász ünnepén című, a Galilei Kör ünnepére írt, és a fiatalságot közvetlenül megszólító versét (A Galilei-kör márciusi gyászünnepe. Világ, 1914. márc. 27. 10., illetve: Ady Endre: Piros gyász ünnepén (A Galilei-kör ünnepére írtam). Világ, 1914. márc. 31. 13.) És valószínűleg jelen voltak itt az egyetemista címzettek is, és ha igen, akkor itt és ekkor történt valami. Talán a fiatalok (Somogyi kontra Lovas és Hetényi) közötti szóváltás, nézeteltérés, talán még Somogyi és Lovas vagy Hetényi közti párbaj lehetőségének meglebegtetése is, melyről levélben értesítették az „érintett” Csécsit, hiszen ha valóban a Galilei Kör ünnepségén történt valami, aminek következménye lett, arról a Galilei Kör titkárát tájékoztatták.

Aki viszont, mint a levélből kiderül, másképp gondolta a dolgot.

De a páratlan érdekességű dokumentum így őrizte meg Ady Endre aláírását és bizonyítja közvetlen közreműködését a fiatalság konkrét ügyében.

Jó állapotban megőrzött, gyűjtői példány.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.