Aukciós tétel adatai
Budapest, 1969, Magvető Könyvkiadó (Zrínyi Nyomda, Bp.), 397 p. + [3] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Egyperces novellák. Írta: Örkény István.
A címlapon a szerző, Örkény István tollal írt, névre szóló dedikációja olvasható: "Dr. M. J.-nénak ajánlja Örkény István. Könyvnap 1971."
Réber László grafikusművész szöveg közti, fekete-fehér rajzaival illusztrált, valamint tartalomjegyzékkel ellátott kötet. Nyomtatta a Zrínyi Nyomda Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, illusztrációval díszített címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, illusztrált kiadói előzéklapokkal, hiánytalan állapotban, feliratos, illusztrált, fülszöveggel kiegészített, sérült kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője, a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Az Egyperces novellák Örkény egyik legismertebb és legkedveltebb, egyben műfajteremtő munkája: rövid – rendszerint csak egy-két oldalas, néha mindössze pár sorból álló – groteszk, abszurd és humoros novellák gyűjteménye, amelyekben a váratlan csattanók, a vendégszövegek és a beszédes címek egyaránt kiemelt szereppel bírnak.
Fülszöveg
"Az Egyperces Novellák - írójuknak merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint - egész regények, sőt regényciklusokkal fölérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. Őszerinte nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem azért mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Adná az Úr.
E rövidségen túl mit illik róluk még eszünkbe tartanunk? Azt hogy nincs műfajuk. A népmesétől a városi folklórig (egész a pesti viccekig), az elbeszélő epikától a kurtára fogott tragédiáig mindent el lehet mondani "egypercesen" is. Csak az a kérdés, hogy így megrövidítve, a közlést jelzéssé sűrítve valóban többet s megrázóbbat árulnak el a világról, mint amennyit több szóval lehetne mondani. Írójuk erre törekedett.
Máskülönben az Egyperces Novella erősen emlékeztet több perces társaira, hiszen neki is van címe, van eleje, közepe, befejezése, és még sok egyebe, ami egy írásműnek kell. Abban viszont erősen eltér tőle, hogy a legtöbbször nincs cselekménye, vagy a cselekménynek, ha van, nincs színlelve, szereplőinek sokszor se arcuk, se nevük, s csak eltéve van jellemük, egyéniségük.
E hiányok pótlását az író rábízza olvasóira, ami ugyan a szokásosnál jobban igénybe veszi képzelőerejüket, cserébe azonban a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás izgalmát kínálja fel.
Az író véleménye szerint ezek az írásművek voltaképpen matematikai egyenletek. Az egyik oldalon a közlés minimuma áll, az író részéről, a másikon a képzelet maximuma, az olvasó részéről. Más szóval: e novellák egypercesek ugyan, de kétszemélyesek. Létezésük - mint mindannyiunké - csak lehetőség: várva várják az olvasót, hogy e könyv lapjairól föltámasztva, tevékeny és hasznos életet élhessenek."
(Örkény István)
Vissza