Balázs Béla: Halálesztétika (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Budapest, é.n., Deutsch Zsigmond és Társa Könyvkereskedése, 60 p.

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Halálesztétika. Írta: Balázs Béla.
Nem jellemző, hogy egy szerző összefirkálja a saját könyvét – pedig jelen esetben ez történt: itt nem csak a dedikáció, de még a firkálások is az író, Balázs Béla kezétől származnak. Ráadásul egy meglehetősen ritka kötetével tette mindezt – azonban megvolt rá a maga oka.
A címlapra nyomtatott szerzői nevet (Bauer Herbert / Az Eötvös Collegium volt tagja) és a könyv címét (Az öntudatról) erős vonalakkal érvénytelenítette, és ugyanazzal a tollal és tintával melléjük írta az új szerzői nevet és címet: Balázs Béla: Halálesztetika.
Ezek után a rá jellemző nagyobb betűkkel és „sajátos” helyesírásával dedikálta is a könyvet:

„Die Kunst macht dem Denker das Herz schwe[r.”] / – – Das Denken macht dem Kunstler das H[erz] / schwer – – Úgylátszik túlságosan könyűek / vagyunk és felvet az ár – és a nehezék / melyre mellyel mélybe szállhatunk / úgylászik – das schwere Herz. / Irtam Mariannenak / Budapest 1909 jun. 22. / A szerző.

A dedikációt indító idézet Friedrich Nietzschétől van, a német és a magyar nyelven írt ajánlás „tisztázata” hozzávetőlegesen ez: „»A művészet elnehezíti a gondolkodó szívét.« – – A gondolat elnehezíti a művész szívét. – – Úgy látszik, túlságosan könnyűek vagyunk és felvet az ár – és a nehezék, mellyel mélybe szállhatunk, úgy látszik – a szív nehéz. Írtam Marianne-nak Budapest 1909. jún. 22. A szerző.”
Balázs Béla intertextuális szövegbetétként használja a német filozófus gondolatát – aztán tovább is gondolja. Az idézett rész, pláne az idegen nyelven idézett szövegrész csak úgy működik, ha az olvasó felismeri, megérti és ezáltal működésbe lép az idézet „forrásszövege”. Márpedig működött, mert „Nietzschével volt tele különben a kor egész levegője. Négyesy stílusgyakorlatainak egy kis csoportja, akik az új-gnosztikus Schmitt Jenőt hallgatták esténként az Akadémia kávéházban, éppúgy Nietzschét olvasták, mint Balázs Béla, aki németországi egyetemi féléveiről az ő műveivel tért haza. A háború előtti fiatal írók számára Nietzsche volt a keresztvíz.” (Tolnai Gábor: Arisztokratizmus és szecesszió. Nyugat, 1937. máj. sz. 332–338.) Nietzsche idézett mondata a Menschliches, Allzumenschliches című könyv 153. aforizmájának eleje (Friedrich Nietzsche: Werke in drei Bänden. München, 1954. I: 548.), magyar fordítása a kontextusával ez: „A művészet elnehezíti a gondolkodó szívét. – Hogy milyen erős a metafizikai igény, és hogy végül még a természet is mily nehezen vesz tőle búcsút, azt abból láthatjuk, hogy a művészet legerősebb hatásai még a minden metafizikát önmagáról lerázó szabadszellemben is csöndesen megszólaltatják a rég elnémult, a Földtől elszakadt metafizikai húr hangját, amikor például Beethoven 9. szimfóniája egyik részénél úgy érzi, hogy szívében a halhatatlanság álmával egy csillagdómban lebeg a Föld fölött: mintha minden csillag körülötte szikrázna, és a föld egyre mélyebbre süllyedne. – Ha tudatosodik benne ez az állapot, szívébe mélységes fájdalom nyilall, és sóvárogva felsóhajt, bárha visszavinné neki valaki elveszett szerelmét; nevezzék azt vallásnak vagy metafizikának. Ezek a pillanatok próbára teszik intellektuális karakterét.” (Friedrich Nietzsche: Emberi, nagyon is emberi. Könyv szabad szellemek számára. Ford.: Horváth Géza. Bp., 2008. Osiris. 91.)
A csak keresztnevével jelzett, tehát Balázs Bélához közel álló címzett, Marianne – akinek a személyét ez eddig nem sikerült azonosítani – tudhatta mindezt.

*

Balázs Béla kötetének – és nemcsak az adott példánynak – külön története van, és erre utalnak a szerzői firkálások is. Természetesen semmiféle „turpisság” nincs a dologban, nem valaki más kötetét tulajdonította magáénak és dedikálta, hanem a sajátját. Balázs Béla eredeti neve ugyanis Bauer Herbert volt, és a Halálesztétika egy ritkább, alkalmi kiadásváltozatának volt a címe Az öntudatról.
A Nyugat első generációjához tartozó, Bartók szövegírójaként is ismert, későbbi világhírű filmesztéta, Balázs Béla (Bauer Herbert, 1884–1949) a budapesti egyetem magyar–német szakán végzett, majd ösztöndíjasként 1906–1907-ben Berlinben és Párizsban tanult. Berlinben volt többek között volt tanára az a Georg Simmel, aki sokat írt Nietzschéről, és akinek az ekkoriban írt Halálesztétika ajánlása szól. A kéziratot Balázs 1907 októberének végén fejezte be, és – készülvén a bölcsészdoktorátus megszerzésére – az önálló kötetformátum előtt folyóiratban is meg akarta jelentetni. Beküldte a Nyugathoz is, ott azonban nem jelent meg.
A Halálesztétikát végül 1908 elején Deutsch Zsigmond adta ki könyv alakban. A Corvina 1908. febr. 10-i száma regisztrálja a megjelenést. Juhász Gyula az elsők között írt róla, cikke február 16-án jelent meg a nagyváradi Szabadságban. „Balázs Bélának (így hívják a Halálesztétika még eddig eléggé ismeretlen íróját) ez a szép, gondolatokban és érzésekben gazdag könyve egy új lendületet jelez a magyar esztétikai irodalomban. Ez a lendület külföldön már egy idő óta erősen érezhető. […] A Halálesztétika stílusa méltó foglalata gondolatainak és érzéseinek. […] Szép, bátor és gazdag könyv a Balázs Béla könyve. E sorok írójának lelki esemény volt.” (Juhász Gyula: Halálesztétika. Egy új könyvről. Szabadság, 1908. febr. 16. In: JGYÖM 5. 164–166.) És bár a Nyugat nem közölte Balázs nagytanulmányát, kritika jelent meg róla a lapban: Babits Mihály írta (Halálesztétika. Balázs Béla könyve. Ny, 1908. dec. 1. 445–446.) – és ez lett Babits első, kifejezetten a Nyugat számára készített írása.
De akkor mi Az öntudatról?
Erre Balázs Béla maga adja meg a választ a Babits Mihálynak 1908. november 14-én írt levelében: „Az az Öntudatról könyv szószerint a Halálesztetika. Csak fedelet köttettem 100 pldánynak mást – doktorátusi célokra.” (lásd Babits Mihály levelezése. 1907–1909. 154). Azaz egy szerzői „álkönyvről” van szó, ami volt is, meg nem is. De ezt a megváltoztatott című munkát sem fogadták el doktori értekezésként, pedig, mint látni lehet, Balázs tényleg mindent megtett érte. „Járnom kellett az emberek nyakára, Alexandernek [Alexander Bernátnak] a drámáért, Osvátnak cikkekért, egyetemi tanároknak a doktorátusért, mely végre is sok-sok agyonvert idő és megaláztatás után nem sikerült. Akkoriban egy hétig töltött revolvert tartottam a fiókomban, és játszottam vele” – írta naplójába. (Balázs Béla: Napló. Bp., 1982. I: 482). Végül aztán valamivel később, 1908. szeptember 30-án csak sikerült letennie a bölcsészdoktori szigorlatot, de doktori értekezése ekkor már Hebbelről szólt, és nem sokkal később az Egyetemes Philologiai Közlönyben jelent meg.
Bauer Herbert (Balázs Béla) Az öntudatról című könyve tehát – ha hihetünk a szerzőnek – mindössze száz példányban létezett. Ezek közül bukkant most fel az első, ami árverésen szerepel – ráadásul szerzői javítással és dedikációval. Nemcsak ritkaság, hanem igazi unikális darab. Kézbevétele – Juhász Gyula már idézett mondatával élve – „e sorok írójának lelki esemény volt”.

Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, feliratozott könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.

1945 előtti első kiadások
Filozófia
Irodalomtörténet
Irodalomtörténeti tanulmánnyal rendelkező kötetek
Művelődéstörténet