Aukciós tétel adatai
Budapest, 1970, Gondolat Kiadó (Pécsi Szikra Nyomda), 319 p. + [1] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált és Szalatnyai József festőművész által aláírt példány. Első kiadás. Szivárvány.
Az előlapon a szerző, Dénes Zsófia tollal írt, névre szóló dedikációja olvasható: "Dr. K. I. főorvosasszonynak köszönettel és szíves ajánlással küldöm ezt a könyvet 1971. május Dénes Zsófia.", valamint a képen Szalatnyay József festőművész aláírása látható.
A szerzőről készült fekete-fehér portréval illusztrált, valamint előszóval és tartalomjegyzékkel ellátott kötet. A borító- és kötésterv Kemény Zoltán munkája. Nyomtatta a Pécsi Szikra Nyomda.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratos címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, hiánytalan állapotban, feliratos, színes, fülszöveggel ellátott kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Dénes Zsófia (Budapest, 1885. január 14. – Budapest, 1987. január 23.) író, újságíró, publicista. A Budapesti Tudományegyetemen irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat folytatott, majd a "Pesti Napló" és a "Világ" párizsi tudósítója volt. Balázs Béla révén, 1913 őszén megismerkedett Ady Endrével, akinek rövid ideig menyasszonya, majd élete végéig a barátja volt. Ady halála után a költő életének krónikásaként lett ismert.
Fülszöveg
Még jóval az első világháború előtt, fiatalon elindultam, hogy írjak. Hogy az írásból megéljek. Megéltem. De amit papírra vetettem, sohasem volt kieszelt történet.
Nekem az élet kellett,...
Tovább
Fülszöveg
Még jóval az első világháború előtt, fiatalon elindultam, hogy írjak. Hogy az írásból megéljek. Megéltem. De amit papírra vetettem, sohasem volt kieszelt történet.
Nekem az élet kellett, úgy, ahogy átéltem.
Embereket láttam - művészeket, tudósokat és írókat -, megfestettem külső és belső képmásukat. Tájakat és városokat láttam -, megrajzoltam, ahogyan bennem tükröződtek. Elébe mentem mindennek, ami művészet - de éppúgy mindennek, ami emberség - és boldog voltam, ha igazival találkoztam.
Egészen benne éltem koromban, és minden évjárat azévi gyermeke voltam. Ezért gondolom, hogy amit följegyeztem, az egyben korrajz.
Ez a könyv ugyancsak memoár, itt is az emlékeimet mondom el. Főként a két világháború között átéltekről beszélek, bár van úgy is, hogy megelőzöm, vagy túlléptem ezt az időhatárt.
Mert amit itt elmondok, másvalaki azt a valóságot már úgysem idézhetné fel.
Nem írok terjedelmesen, mert írás közben vele élek a reprodukált élettel, és a hosszútávot nehezen győzöm lélegzettel. Kisplasztika az igazi műfajom. Ilyen formában adom most át több mint negyedszázaddal átélt valóságát, amely immár emlékké hamvadt.
Hogy lángolt-e valaha, azt olvasóm dönti majd el.
Vissza