Remenyik Zsigmond: Északi szél (Katona Jenő újságírónak dedikált példány)
Regény
Révai Irodalmi Intézet
(Budapest)
,
Kiadói félvászon kötés , 260 oldal
Kiadói félvászon kötés , 260 oldal
| Sorozatcím: | Reményik Zsigmond munkái |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 18 cm x 14 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2026-05-17 20:30
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1947, Révai (Révai Irodalmi Intézet Nyomdája, Bp.), 260 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Északi szél. Regény. Írta: Remenyik Zsigmond.
A kötet előlapján a szerző, Remenyik Zsigmond névre szóló dedikációja olvasható: "Katona Jenőnek, régi barátsággal Remenyik Zsigmond."
A dedikáció címzettje, Katona Jenő (1905–1978) író, újságíró és politikus, aki a Magyarság, illetve több katolikus és politikai lap munkatársa és szerkesztője volt. 1938-1944 között a Magyar Nemzet vezető publicistájaként, majd 1945-1953 között országgyűlési képviselőként, valamint 1949-1953 között az Elnöki Tanács tagjaként működött. Munkásságát 1947-ben a Magyar Szabadság Érdemrenddel ismerték el.
Nyomtatta a Révai Irodalmi Intézet Nyomdája, Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, színes, mintás címfedéllel és hátlappal, feliratos könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.
"Remenyik Zsigmond egész életművén keresz¬tül a világ és a lélek vándorának tapasztalatait sorakoztatja egymás mellé. Magános útjának alkotásai hasonlítanak a többi „lélekkalandor" egy-egy művének jellegzetes tulajdonságához, de ellentétekből alakult harmóniájuk valójában semmihez sem hasonlítható, egyéni teremtmény.
Az Apocalipsis Humana Északi szél c. köte-tének új közreadása már csak nekrológ. Egy nagy életmű emlékezete. A ciklus lezárult, nem íródik tovább, megkezdte új életét. Az Északi szél tartalma és szerkezete híven simul a többi alkotás sorába. Egy-egy beszélgetés, levélrész¬let, a spontán gondolkozás keresetlenségével odavetett megjegyzés gyülemlik itt össze, egy mélyebb értelmű rend kifejezésére.
Az Apocalipsis Humana olyan rendszer, melynek tagjai külön-külön is érthetőek, de egé¬szében mélyebb, nagyobb tartalmat hordoznak. A sorozat mélységét a szimbólumok adják. Por és hamu. Élők és holtak. Ősök és utódok, Vészés kaland: mondják a címek szavai. S valóban, ezeknek a szimbólumoknak a síkján bomlanak ki, emberi sorsokba vezetnek, messze a tör¬ténelembe nyúló távlatok. Ami ezt a második síkot közelhozza, az az író jelenléte, aki az op¬tikát kezeli, aki figyelmeztet és elhatárol, aki a végtelenre állított objektívnek alapértéket ad.
Az Északi szél Remenyik nagy lélegzetű cik¬lusának egyik legjobb darabja, őszinte, fájdal¬mas, írói és emberi vallomás egy szomorú kor¬ból." (Alföld 1964. 3. szám)
A kötet szerzője, Remenyik Zsigmond László (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.) író. 1936-ban a "Szép Szó" munkatársaként, majd egyik szerkesztőjeként kapcsolódott be a hazai irodalmi életbe. 1939-ben nehéz anyagi helyzete miatt Amerikába utazott, ahonnan 1941-ben hazatért. Első írásait "A Hét", a "Ma", a "Nyugat" és a "Független Szemle" közölte. Szenvedélyessége, keserű valóságszemlélete, ironikus és avantgárd látásmódja, a tragikum iránti fogékonysága, radikális antinácizmusa, pamfletre hajló indulatai határozzák meg szatíráinak jellegét.
A kötet előlapján a szerző, Remenyik Zsigmond névre szóló dedikációja olvasható: "Katona Jenőnek, régi barátsággal Remenyik Zsigmond."
A dedikáció címzettje, Katona Jenő (1905–1978) író, újságíró és politikus, aki a Magyarság, illetve több katolikus és politikai lap munkatársa és szerkesztője volt. 1938-1944 között a Magyar Nemzet vezető publicistájaként, majd 1945-1953 között országgyűlési képviselőként, valamint 1949-1953 között az Elnöki Tanács tagjaként működött. Munkásságát 1947-ben a Magyar Szabadság Érdemrenddel ismerték el.
Nyomtatta a Révai Irodalmi Intézet Nyomdája, Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, színes, mintás címfedéllel és hátlappal, feliratos könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.
"Remenyik Zsigmond egész életművén keresz¬tül a világ és a lélek vándorának tapasztalatait sorakoztatja egymás mellé. Magános útjának alkotásai hasonlítanak a többi „lélekkalandor" egy-egy művének jellegzetes tulajdonságához, de ellentétekből alakult harmóniájuk valójában semmihez sem hasonlítható, egyéni teremtmény.
Az Apocalipsis Humana Északi szél c. köte-tének új közreadása már csak nekrológ. Egy nagy életmű emlékezete. A ciklus lezárult, nem íródik tovább, megkezdte új életét. Az Északi szél tartalma és szerkezete híven simul a többi alkotás sorába. Egy-egy beszélgetés, levélrész¬let, a spontán gondolkozás keresetlenségével odavetett megjegyzés gyülemlik itt össze, egy mélyebb értelmű rend kifejezésére.
Az Apocalipsis Humana olyan rendszer, melynek tagjai külön-külön is érthetőek, de egé¬szében mélyebb, nagyobb tartalmat hordoznak. A sorozat mélységét a szimbólumok adják. Por és hamu. Élők és holtak. Ősök és utódok, Vészés kaland: mondják a címek szavai. S valóban, ezeknek a szimbólumoknak a síkján bomlanak ki, emberi sorsokba vezetnek, messze a tör¬ténelembe nyúló távlatok. Ami ezt a második síkot közelhozza, az az író jelenléte, aki az op¬tikát kezeli, aki figyelmeztet és elhatárol, aki a végtelenre állított objektívnek alapértéket ad.
Az Északi szél Remenyik nagy lélegzetű cik¬lusának egyik legjobb darabja, őszinte, fájdal¬mas, írói és emberi vallomás egy szomorú kor¬ból." (Alföld 1964. 3. szám)
A kötet szerzője, Remenyik Zsigmond László (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.) író. 1936-ban a "Szép Szó" munkatársaként, majd egyik szerkesztőjeként kapcsolódott be a hazai irodalmi életbe. 1939-ben nehéz anyagi helyzete miatt Amerikába utazott, ahonnan 1941-ben hazatért. Első írásait "A Hét", a "Ma", a "Nyugat" és a "Független Szemle" közölte. Szenvedélyessége, keserű valóságszemlélete, ironikus és avantgárd látásmódja, a tragikum iránti fogékonysága, radikális antinácizmusa, pamfletre hajló indulatai határozzák meg szatíráinak jellegét.
Előszó
Részlet a könyvből: Néhány héttel ezelőtt E. városba igyekeztem, annyi év óta először megint. Gyengéd délután volt, a kései ősz korai sötétedésével, amidőn majdnem átmenet nélkül szívja fel az... TovábbElőszó
Részlet a könyvből: Néhány héttel ezelőtt E. városba igyekeztem, annyi év óta először megint. Gyengéd délután volt, a kései ősz korai sötétedésével, amidőn majdnem átmenet nélkül szívja fel az erőtlen nappalt a hosszú éjszaka. A dombok között, ahol utunk átvezetett, szántottak még és egy-egy hajlatban látni lehetett, ahogy a csorda éppen készülődik és vonul is lassan hazafelé. Szanaszét, a dombhátakon, le a völgyek felé éppen takarták a kései szőllőt, vagy szalmába burkolták a fiatal fákat, ez ősi munkáknak már oly méretű, rendíthetetlen hitével, mely talán már nem is volt e világból való. Mert valóban, a múlhatatlanság komor, érdes és mégis gyengéden lebegő panasza alatt terült el a táj, a közeli szőllődombok mögött emelkedő kékszínű hegyeivel, rőtszínű erdeivel, kiszáradt fűcsomóival és vad bokraival. És minél magasabbra ért a kocsink, fel a domboldalakon és hegyoldalakon, annál beláthatatlanabbá és áttekinthetetlenebbé vált a vidék. Lassú, nehéz köd gomolygott körülöttünk, mire elértük a tetőt. Itt már szelet is éreztünk, egy gyengéd, de mégis erősödő, mindig növekvő szelet. Ebben az őskori környezetben már hallottuk, hogy a közeli erdő gallyait hogy tördeli, csapkodja, ropogtatja a bolond északi szél. VisszaFülszöveg
Részlet a kötetből:Első fejezet.
Néhány héttel ezelőtt E. városba igyekeztem, annyi év óta először megint. Gyengéd délután volt, a kései ősz korai sötétedésével,... Tovább
Fülszöveg
Részlet a kötetből:Első fejezet.
Néhány héttel ezelőtt E. városba igyekeztem, annyi év óta először megint. Gyengéd délután volt, a kései ősz korai sötétedésével, amidőn majdnem átmenet nélkül szívja fel az erőtlen nappalt a hosszú éjszaka. A dombok között, ahol utunk átvezetett, szántottak még és egy-egy hajlatban látni lehetett, ahogy a csorda éppen készülődik és vonul is lassan hazafelé. Szanaszét, a dombhátakon, le a völgyek felé éppen takarták a kései szőllőt, vagy szalmába burkolták a fiatal fákat, ez ősi munkáknak már oly méretű, rendíthetetlen hitével, mely talán már nem is volt e világból való. Mert valóban, a múlhatatlanság komor, érdes és mégis gyengéden lebegő panasza alatt terült el a táj, a közeli szőllődombok mögött emelkedő kékszínű hegyeivel, rőtszínű erdeivel, kiszáradt fűcsomóival és vad bokraival. És minél magasabbra ért a kocsink, fel a domboldalon és hegyoldalakon, annál beláthatatlanabbá és áttekinthetetlenebbé vált a vidék. Lassú, nehéz köd gomolygott körülöttünk, mire elértük a tetőt. Itt már szelet is éreztünk, egy gyengéd, de mégis erősödő, mindig növekvő szelet. Ebben az őskori környezetben már hallottuk, hogy a közeli erdő gallyait hogy tördeli, csapkodja, ropogtatja a bolond északi szél. Vissza
Tétel sorszám:
158
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Aktuális ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Aktuális ár:
1 Ft
Licitek száma: 1
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |