Edvi Illés Aladár festőművész autográf levele Sárdy Brutus festőművész úr részére (borítékban)
Papír
, 1 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 21 cm x 15 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2026-05-17 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Edvi Illés Aladár festőművész autográf levele Sárdy Brutus festőművész úr részére, [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Edvi Illés Aladár festőművész autográf levele Sárdy Brutus festőművész úr részére.
A levél végén Edvi Illés Aladár tollal írt, jól olvasható aláírása látható.
Levelében Edvi Illés Aladár a háború utáni években barátjához, Sárdy Brutushoz fordult segítségért, aki ekkor a Fővárosi Képtár restaurátoraként dolgozott. Arra kérte, hogy közvetítse munkáját az igazgató, Pogány Ö. Gábor felé, abban bízva, hogy az intézmény érdeklődést mutat a téma iránt. A középpontban az épülő Lánchíd állt, amely a korszakban a háború utáni újjáépítés és a nemzeti megújulás egyik szimbólumává vált. A levélben említett alkotás feltehetőleg az általa 1948-ban készített „Az újjáépülő Lánchíd” c. olajfestmény, amely a második világháború utáni rekonstrukció korai szakaszát dokumentálja.
Kézzel írt, hajtogatott, jó állapotban megőrzött levél, eredeti tollal címzett borítékban.
A levelet írta Edvi Illés Aladár (Pest, 1870. május 25. – Budapest, 1958. június 1.) festő, grafikus. 1903 és 1935 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként jelentős szerepet játszott a hazai művészképzésben, miközben rendszeresen kiállított a Műcsarnokban. Főként gondosan kidolgozott akvarelljeivel és posztimpresszionista tájképeivel aratott hazai és nemzetközi sikereket, melyekben utazásainak élményei is tükröződnek; munkásságát 1925-ben Pállik-díjjal ismerték el. Életművét később Munkácsy-díjjal (1952) és a Magyarország Érdemes Művésze címmel (1958) tüntették ki.
A levél címzettje Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) festőművész és restaurátor. Sárdy 1918-tól a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain mutatta be finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit, majd 1933 és 1953 között restaurátorként dolgozott a Fővárosi Képtárnál, valamint több kiállításon szerepelt képeivel. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé nevezték ki.
A levélben megemlítik Pogány Ö. Gábor (1916–1998) művészettörténészt, aki pályáját a Szépművészeti Múzeum muzeológusaként kezdte, majd 1947 és 1950 között a Fővárosi Képtár igazgatójaként működött. Ő szervezte meg a Fővárosi Képtár, az Országos Képtár és a Szépművészeti Múzeum magyar gyűjteményeiből 1957-ben a Magyar Nemzeti Galériát, melynek 1957 és 1980 között főigazgatója volt. Jelentős szerkesztői tevékenységet is folytatott, és nyugdíjazása után az elfeledett és el nem ismert magyar festők munkásságának megismertetésén dolgozott.
A levél végén Edvi Illés Aladár tollal írt, jól olvasható aláírása látható.
Levelében Edvi Illés Aladár a háború utáni években barátjához, Sárdy Brutushoz fordult segítségért, aki ekkor a Fővárosi Képtár restaurátoraként dolgozott. Arra kérte, hogy közvetítse munkáját az igazgató, Pogány Ö. Gábor felé, abban bízva, hogy az intézmény érdeklődést mutat a téma iránt. A középpontban az épülő Lánchíd állt, amely a korszakban a háború utáni újjáépítés és a nemzeti megújulás egyik szimbólumává vált. A levélben említett alkotás feltehetőleg az általa 1948-ban készített „Az újjáépülő Lánchíd” c. olajfestmény, amely a második világháború utáni rekonstrukció korai szakaszát dokumentálja.
Kézzel írt, hajtogatott, jó állapotban megőrzött levél, eredeti tollal címzett borítékban.
A levelet írta Edvi Illés Aladár (Pest, 1870. május 25. – Budapest, 1958. június 1.) festő, grafikus. 1903 és 1935 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként jelentős szerepet játszott a hazai művészképzésben, miközben rendszeresen kiállított a Műcsarnokban. Főként gondosan kidolgozott akvarelljeivel és posztimpresszionista tájképeivel aratott hazai és nemzetközi sikereket, melyekben utazásainak élményei is tükröződnek; munkásságát 1925-ben Pállik-díjjal ismerték el. Életművét később Munkácsy-díjjal (1952) és a Magyarország Érdemes Művésze címmel (1958) tüntették ki.
A levél címzettje Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) festőművész és restaurátor. Sárdy 1918-tól a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain mutatta be finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit, majd 1933 és 1953 között restaurátorként dolgozott a Fővárosi Képtárnál, valamint több kiállításon szerepelt képeivel. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé nevezték ki.
A levélben megemlítik Pogány Ö. Gábor (1916–1998) művészettörténészt, aki pályáját a Szépművészeti Múzeum muzeológusaként kezdte, majd 1947 és 1950 között a Fővárosi Képtár igazgatójaként működött. Ő szervezte meg a Fővárosi Képtár, az Országos Képtár és a Szépművészeti Múzeum magyar gyűjteményeiből 1957-ben a Magyar Nemzeti Galériát, melynek 1957 és 1980 között főigazgatója volt. Jelentős szerkesztői tevékenységet is folytatott, és nyugdíjazása után az elfeledett és el nem ismert magyar festők munkásságának megismertetésén dolgozott.
Tétel sorszám:
049
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Aktuális ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Aktuális ár:
2.000 Ft
Licitek száma: 2
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |