Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1985, Szerzői magánkiadás (Sylvester J. Nyomda, Szombathely), 177 p. + [7] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Hal(l)hatatlan interjúim. Írta: Friderikusz Sándor.
A címlapon a szerző, Friderikusz Sándor tollal írt dedikációja olvasható:
"Ime, első együttműködésünkhöz egy lehetőség: én küldöm ezt a szerény művet, s tán lapod alkalmat ad rá, hogy - esetleges fotó kíséretében - bíráld vagy méltasd. Ha nem ... tekintsd - a tőlem kapott sok rosszért - engesztelésnek.
Bp., 1986. II. 14.
Nádor Tamásnak - szeretettel: Friderikusz Sándor".
A dedikáció címzettje, Nádor Tamás (1934-2008) író, újságíró, pedagógus. 1972-től a Rádió- és Televízió újság olvasószerkesztője, később főszerkesztője, 1991-től a Szabad Európa Rádió külső munkatársa, 1992-től pedig a Magyar Rádió vezető-szerkesztője volt. Pályája kezdetén verseit az Új Hang, kritikáit az Új Írás, interjúit a Magyar Ifjúság közölte, később pedig számos folyóiratban, rádióműsorban és antológiában jelentek meg írásai. Több kötetnyi publicisztikát és több ezer interjút publikált, köztük sok százat az Új Könyvpiac hasábjain.
Vitray Tamás előszavával, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Nyomtatta a Sylvester J. Nyomda Szombathelyen.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány több színnel feliratozott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, feliratos hátlappal, hiánytalan, megőrzött állapotban.
A szerző, Friderikusz Sándor (Nyíregyháza, 1958. július 2. –) újságíró, riporter, televíziós műsorvezető és szerkesztő. Az újságírással, riporteri pályával tizennégy éves korában ismerkedett meg, akkor kezdett el riporterkedni a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában. Tizenhat éves korától a Magyar Rádió heti politikai magazinjánál, a 168 Óránál dolgozott oknyomozó riporterként. Rádiós pályafutásának másfél évtizedében leginkább a tényfeltárására szakosodott, és a 168 Óra mellett a legtöbb belpolitikai rovatbeli műsor vezető riportere lett. Tényfeltáró riportjainak következményeként az 1980-as évek elején egyre inkább szűkült a mozgástere a Magyar Rádióban, mígnem 1986-ban kitiltották a Magyar Rádió területéről is. A színpadi talk show-k világát választva hét éven át több száz fős közönség jelenlétében – nyilvános beszélgető műsorokat hozott létre. Ezen műsorai javarészt olyan ismert és ismeretlen embereket vonultattak fel, akik az akkori primér-nyilvánosságból ki voltak zárva. Magyar Televízió elnöksége a kilencvenes évek elején pályázatot írt ki, amin Friderikusz Sándor két műsorral lett "győztes": az egyik Az én mozim című, hosszú éveken át vetített riportműsora, a másik a Friderikusz-show volt. Mindkét sorozat meglehetősen zajos szakmai visszhangra talált. Az én mozim című műsora Pulitzer-emlékdíjat, majd pedig Tolerancia-díjat is kapott. A Friderikusz-show a televíziózás legújabb korszakának nyitányát jelentette. Két-három éven át a Békítő Show, a Váratlan Vendég, a Másképpen beszélgetek műsorok szerkesztésével és vezetésével is foglalkozott a szerző. A Friderikusz műsorok mindig nagy érdeklődésre számíthattak és a nézettségi rekordjuk is példa nélküli volt.
Előszó
Valamikor 1977 közepe táján a "Csak ülök és mesélek..." című televíziós műsor-sorozat első korszakában Nyíregyházáról érkezett néhány igencsak érdekes ötlet. El kell mondanom, hogy akkortájt ennek a műsornak volt egy belső szabálya: aki elfogadható témát hoz, két lehetőség közt választhat, még akkor is, ha életében sem volt kezében mikrofon, vagy állt a kamera előtt. Egyrészt - a jogos honorárium átvétele mellett - kérhette, hogy amolyan tanulóként jelen legyen a forgatáson és ízlelgesse a mesterséget, megfelelő gyakorlatra tegyen szert, hogy majd későbbi ötleteit - még jogosabb honorárium átvétele mellett - maga valósíthassa meg; vagy már az első alkalommal is maga kívánja a riporter szerepét betölteni. Ez utóbbi lehetőségnek volt azonban egy apró feltétele, hogy ti, amennyiben elrontja egész egyszerűen saját jó ötletét riporterként a jelölt, úgy többé nem próbálkozhat.
Túl nagynak tűnt az egészen kezdőnek ez utóbbi lehetőség kockázata, így jobbára - magam is erre számítottam, amikor kitaláltam - csak tanulóként óhajtottak majdani kollégáim a forgatásban részt venni.
Vissza