Pilinszky János Kráter című versének kézirata (dedikált példány) (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Pilinszky János Kráter című versének kézirata. [2] p.

Pilinszky János: Kráter
Autográf verskézirat.

Pilinszky János (1921–1981) az 1945 utáni magyar irodalom egyik legjelentősebb költője volt. Költői életműve nem terjedelmes, összegyűjtött versei elférnek egy nem vastag kötetben. Életműve épp ezért inkább sűrű – és ez a tömörség, illetve tömörítés az egyes versekre önmagukban is jellemző.

A költő utolsó, új verseket is adó kötete Kráter címmel jelent meg 1976-ban. Összegyűjtött és új versek volt az alcíme a kötetnek, s az új verseket tartalmazó ciklus címe szintén Kráter volt. Ezen belül pedig az egyik versnek szintén Kráter a címe: ezt maga a költő tartotta annyira jelentősnek, hogy a kötet címadójául választotta. Mindez „fordítva”: a Kráter című vers az életmű különösen jelentős darabja, cikluscím és kötetcím is egyben, ráadásul az egész életművet összegző köteté. Pilinszky tehát az egész költészete alapvető jelképének tekintette, amely darab esztétikailag is az egyik legértékesebb pillére lírájának.

Ennek a kiemelten fontos versnek a kézirata került most elő.

Kráter

Találkoztunk. Találkozunk.
Egy trafikban. Egy árverésen.
Keresgéltél valamit.
Menekülnék. Maradok.
Cigarettára gyújtok. Távozol.

Leszállsz és fölszállsz.
Fölszállok és leszállok.
Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek.
Egyhelyben járunk. Mint a gyilkos
a járásodban gázolok.

Madárcsicsergés ahogyan
szememre veted születésem.
Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz
holtágában a motyogásom
gurulni kezd, legördűl óriás
tagjaidról és ama diadalmas
és vakító valamiről,
ami már nem te vagy.

Úgy érint elutasításod,
ez a parázna, kőbeírt suhintás,
hogy tekintetem – két kavics –
azóta is csak gurul és gurul
egy hófehér kráterben. Két szemem,
két szem pattog: az üdvösségem.

Pilinszky János
1 9 7 4

A kézirat javítás nélküli tisztázat. Pilinszky vélhetően fejből írta le, s nem másolta – ez magyarázhatja, hogy a kéziraton olvasható versszöveg két helyen eltér mind a korábban folyóiratban, mind pedig a kötetben megjelent, azaz a végleges változattól.

A verset – ahogy a kézirat alatti dátum is mutatja – 1974-ben írta Pilinszky. Első megjelenése az Új Írás című folyóiratban volt (1974. okt., 12. o.), kötetbe két évvel később került (Kráter. Összegyűjtött és új versek. Bp. 1976. Szépirodalmi. 202–203.).

Az említett két eltérés a vers 9. és 20. sorában található.

Az első szöveghely: „Egyhelyben járunk. Mint a gyilkos” – ez a sajtóközlésnek megfelel, az Új Írásban is két külön mondat. A kötetben azonban már – s így természetesen azóta is – pontosvessző van a két mondat, illetve ezáltal már két mondatrész között. Ennek szemantikai jelentősége is van. A második eltérés a vers vége felé, a 20. sorban található. Itt a kéziratban az áll: „ez a parázna, kőbeírt suhintás” – viszont mind a folyóirat-közlésben, mint a kötetben „kőbeírott” suhintás áll. Így ez teljesen egyedi alak, a szó csak itt fordul elő így. A változtatás stilisztikai és ritmikai.

Kijelenthető tehát, hogy ha kis mértékben is, de jelen kézirat eltér az ismert szövegváltozatoktól.

*

A vers és a keletkezési évszáma alatt szerzői dedikáció is található. Ez így szól:

A címzett – s így a kézirat egykori tulajdonosa –, bár csak keresztnévvel szerepel, mégis jól azonosítható: a Pilinszky belső baráti köréhez tartozó Vattay Elemér (1931–2012) fényképész, műgyűjtő.

Írók, művészek barátja és fotósa volt, s leginkább a róluk készített portrékkal vált ismertté, azok adták kiállításai anyagainak nagy részét. Barátság fűzte Latinovits Zoltánhoz, Kondor Bélához, Kassák Lajoshoz, Bálint Endréhez, és persze Pilinszky Jánoshoz.

Vattay számos fotót készített Pilinszkyről, nyilvános rendezvényen, fellépésen, de családi rendezvényeken, összejöveteleken is. Leveleztek is, és Pilinszky nyitotta meg a fotóművész kiállítását.

A fotós azonban műgyűjtő is volt, és elsősorban saját kortársainak alkotásait, festményeit, szobrait, kéziratait, dedikált fotóit gyűjtötte. Műgyűjtői módszeréről Dévényi Iván írt cikket: „A Vattay-gyűjtemény sajátos vonása, hogy a gyűjtő nem vásárlás útján jutott a művekhez, műtárgyért soha nem adott pénzt… Vattay Elemér kiváló fotográfus, aki portréfotókon kívül műtárgyfelvételeket és színes diaképeket is készít művész-barátai számára, akik a hozzáértéssel és szeretettel végzett munkát képpel, rajzzal, plakettel, kisplasztikával viszonozzák” (Dévényi Iván: A „hites fotogragfus” gyűjteménye. Műgyűjtő, 1973. 2. sz. 12–14.) Dévényi külön kitér a kortárs kéziratok gyűjtésére: „Vattay festményeken, szobrokon, grafikai műveken kívül költő- és színész-barátainak kéziratait is gyűjti… Gyermekkori barátja, Latinovits Zoltán Ködszúrkáló című könyvének gépírásos példányát, Ruttkai Éva — pár sornyi szöveggel kommentált rajzait, Dutka Ákos, Kassák, Pilinszky János és Toldalagi Pál verskéziratait ugyanolyan kincseknek érzi, […] mint a birtokában levő képzőművészeti raritásokat és könyveket.”

Így került Pilinszky Kráter című versének kézirata is Vattay Elemér gyűjteményébe: a költő leírta (vagy lemásolta) fotóművész barátjának. Ezért is tisztázat.

A modern magyar költészet egyik legjelentősebb költője egyik legjelentősebb versének kézirata – egy másik jelentős művész hagyatékából. Árverésen sosem futott vers, becses gyűjtői darab.

Kézzel írt, jó állapotban megőrzött dokumentum.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.

Egyéb érdekességek
Irodalomtörténet
Irodalomtörténeti tanulmánnyal rendelkező kötetek
Kéziratok, gépiratok
Nyugat
Versek, eposzok