Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Madách Imre autográf levele sógorának, Huszár Sándornak.
Madách Imre (1823–1864) legjelentősebb drámaíróink egyike, sokak szerint egyenesen a legjelentősebb, s ha csak Az Ember tragédiája című drámáját írta volna, akkor is örökbérlete lenne a magyar irodalom panteonjában. (Valójában van is olyan nézet, amely szerint Madách „egykönyves” író – na de milyen az az egy könyv!)
Kézjegyei nagyon ritkán bukkannak fel árverésen. A most előkerült levele így szól:
Sztregován
1863 Apr. 19-én
Kedves Sándor sógor!
Már igen régen írt leveledre Páhi iránt eddig nem válaszoltam azért, mert én magam a dologban egyáltalán semmit sem tudtam, én nem is avatkozom az árvák ügyeibe, úgy szinte sem én sem közűlünk senki egyáltalán nem kívánná a netaláni eladásból bejövő pénznek Balogh Károlyra eső részét használni. Eddig tudtomra sőt Anyám tudtára is csak arról gondolkodtak Károlyiék, hogy Székelyi részöket adják el, és azzal Nyírit meg is kínálták. E czélra Anyámat is megkérték, hogy az árva részéről megegyezését adja. Anyám az én tanácsomat kikérvén én oda nyilatkoztam, hogy miután most a' birtok oly értéktelen, hogy alig lehet reményleni azon becsárnak felénél többet, melyben az árvák a birtokokat kapták, ha Károlyiék el akarják adni teszem Székelyt, az ezen birtokból a' Balogh Károlyt illető rész osztálybecse lenne felveendő és ha az például 10000 forintot tesz, ugyan csak tízezer forintára szinte az osztálybecs szerént páhiból [!] lenne rá írandó az őtet ugyis illető fele részen felül. Ez véleményem azon esetre is, ha páhit [!] adnák el. — Többször igyekeztem aztán Károlyitól mellesleg kitudni csakugyan szándoka van-e Páhit eladni, de egyenes megkérdezésre nem lévén megbízva, melleslegesen nem tudtam ki semmit. Akkor közbe jött, hogy anyám oly borzasztó beteg lett, hogy az orvosok minden reményről letettek vólt, mert csak akkor lábadt fel köszvényből, s egy gyulladást kapván meghütés következtében, koros létére valóságos csuda, hogy mai napig abból is szerencsésen ki lábalt. — E betegség annyira el foglalt, hogy az igazat megvalva [!] elfeledkeztem az egészről, s csak most, midőn már semmi baj sincs a hátra maradt gyengeségen kivűl jutott újra eszembe. Legjobbnak tartom tehát, ha egyenesen megkérded Károlyit szándékáról, vagy engem el utasítasz részletesen, hogy tudjam meg, a dologra nézve nézetemet fentebb megírtam s az ügybe én egyátalán semmi minőségben be nem folyok. — Ide mellékelt idézést kaptuk a' napokban. Úgy voltam általad értesítve, hogy a Majthényi Pálné elleni igényeknek Anyám nevéről a miénkre való átíratását eszközölted volt, igy igen csodálom, hogy mégis ő és nem mi vagyunk idézve. De azt hiszem, ha nem idéztek nem is jelenünk meg. Továbbá, úgy tudtam, hogy a' fiúágat illető birtokokra nem jelentettünk be igényt, pedig e kérdéses javak úgyhiszem [!] a fiúágiak. — Miután itt sem embert nem tudunk Miskolczon, sem az ügy állására nézve nem tájékozhatjuk magunkat Anyám legczélirányosabbnak nézte tanácsomból téged felkérni, hogy belátásodhoz képest intézkedjél benne. Mindnyájatokat ölelünk mindnyájan
igaz barátod és
sógorod
Madách Imre
A levelet számontartja a kutatás: a Madách kézirat-katalógus 503. szám alatt regisztrálja: „[HUSZÁR] SÁNDORNAK-Alsósztregova, 1863. ápr. 19. 2 f. (az 1. fólió rektóján és verzóján, a második fólió rektóján) - 210 x 170 mm - Tintaírás - Aláírás: Madách Imre - Bordázott, félbehajtott papíron.” (Madách Imre kéziratai és levelezése. Katalógus. Szerk.: Andor Csaba, Leblancné Kelemen Mária. Bp., 1992. PIM. 226.) És hozzáteszi még, hogy a kézirat lelőhelye: „László Gyula (Budapest) tulajdonában”. László Gyula (1910–1998) nemcsak jeles régész volt, de jegyzett rajzművész és kéziratgyűjtő is. A levelet elsőként közlő Győrffy Miklós rögzíti azt is, hogy „a levél provenienciájáról semmit sem tudunk”, mert László Gyulához „valamilyen — ma már tisztázatlan csere útján — került” (Győrffy Miklós: Újabb kutatások Madách körül. Studia Litteraria VIII. Debrecen, 1970. 102–126. Azon belül: 120–121.)
A bizalmas megszólítású, a címzettet csak keresztnevén megszólító „sógor” szó szerint a drámaköltő sógora: Huszár Sándor (1820–1883) földbirtokos, aki Madách egyik nővérét, Annát (1818–1866) vette feleségül.
Mivel pedig Madách családtagnak írta a levelet, annak tartalma is családi vonatkozású: nagyobbrészt öröklési problémák intézéséről szól, ami persze nem véletlen, hiszen a (nagy)család vagyoni ügyeit javarészt az ilyenekben jártas Huszár Sándor intézte.
*
Madách Imre autográfjai, levelei nagyon ritkán bukkannak fel hazai árveréseken. Eddig mindössze négy került kalapács alá, a négy levélben két címzett „osztozik”: Lónyay Menyhértnek szóló levél háromszor futott, ezek korai levelek, Madách fiatalkorából (1844. máj. 8.: Közp 2002. máj. 3. / 53.; 1838. szept. 28. előtt: Alexandra első téli / 104. és 1838 körül: Közp 131/66.), valamint egy levél, amit a drámaíró Bory Károlynak írt (1862. ápr. 7.: Közp 135/53.). Ez utóbbi is már több, mint tíz éve cserélt gazdát, Madách kézírása azóta nem szerepelt aukción.
Tintával írt, hajtogatott, keltezéssel ellátott, jó állapotban megőrzött levél.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.