Csáth Géza autográf levele Kosztolányi Dezsőnek (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Földes, 1916. jún. 13., 8 p.

Csáth Géza autográf levele Kosztolányi Dezsőnek

Földes, 1916. jún. 13.


A magyar irodalom legismertebb két unokatestvére, Kosztolányi Dezső (1885–1936) és Csáth Géza (1887–1919) nemcsak rokonok voltak, de barátok is, és mindketten a magyar irodalom élvonalába tartozó szerzők. Sajátos módon a fiatalabb Csáth került be hamarabb a századelőn éledő modern irodalmi vérkeringésbe, s segítette ott érvényesülni Kosztolányit, aki majd – a szerepek felcserélődése után – később igyekezett támogatni Csáthot, majd annak korai halála után utóéletét építette, nekrológgal, verssel, (töredékben maradt) regénnyel.
Budapesti egyetemi éveik alatt szó szerint lakótársak voltak, később aztán földrajzilag távol kerültek egymástól: Kosztolányi a fővárosban maradt, Csáth viszont orvosként vidékre költözött. Ezért levelezniük kellett. Két jegyzett íróról lévén szó ezek a levelek javarészt ismertek (mind Kosztolányi, mind Csáth levelezését összegyűjtötték és kiadták), de időről-időre felbukkanhatnak további darabok.
Most egy nagyon jelentős autográf levél került elő. A Csáth által lila tintával írt fontos életrajzi dokumentum így szól:


Földes, 1916 VI. 13

Kedves Desiré!

Hálásan köszönöm neked, hogy megküldted új könyvedet: a „Tintá”-t. Örömet szereztél vele, hogy tartod az irodalmi rokonságot: aminek a jele a tiszteletpéldány-adás. És nagy élvezetben részesitettél, engem a vidéki olvasót, akinek egy egész kötet friss (és nagyrészt ismeretlen) olvasnivalót küldtél.
Szeretnék neked részletesen írni a benyomásaimról, sőt azt terveztem, hogy a Nyugatba én ismertetem a könyvedet. De minél jobban belejöttem az olvasásba, annál jobban izlett megmaradni a naiv — de izléses olvasó szerepében, - aki csak olvas, és élvez, és mulatságát nem rontja a tudat, hogy az olvasottakról írásban számot kell adnia.
Igy tehát csak röviden jegyzek meg egyet mást.
Az írások: vérbeli költészet mind, maradandó dolgok, amelyeket bátran besorozhatsz majd műveid gyűjteményes kiadásába. Ezt különben bizonyára jól tudod.
Sok finom ötlet. Valódi magyar zamat: előadásban, gondolkodásban, metaphorákban és hasonlatokban. Az egyes cikkek alapgondolata: igaz, modern, okos és logikusan kiépitett. Az apád matematikai képessége – nálad a kifejtés módszerességében nyilatkozik meg. Sokan fognak tanulni ebből a könyvből modern psychológiát. Hálára kötelezted az orvostudományt ezzel a műkődéseddel, mert ma már világos, hogy a _modern psyhiatria az akadémikus lélektant csak a kőzönség áltat döntheti meg_. Ha már a köztudatba fognak menni a freudi igazságok, azaz a psychologia valódi tényei, csak akkor remélhetjük, hogy a kőzvélemény majd így fog szólani: ejnye, miért nem mennek már a fenébe azok a makacs tudatlan akadékos öregek.
És amikor győzni fog az egyetemeken a modern psychologia, akkor az Alexander és Beöthy Zsolt-féle esztétikát is fel fogja váltani egy táglátkörű, azaz valóban látó modern esztetika, amely megért és meg akar érteni minden kőltőt, s amelynek exakt tételei és mérlegei mellett a reklámtehetségek és a politikából felfújt irócskák érdemeik szerint a hátsó padba kerülnek. Egy olyan esztétikára gondolok itt, ahol az értékelés többé nem lesz a levegőben lógó valami, hanem egy itélet, amelyet adott esetben bármely képzett esztetikus azonosan, egyformán kénytelen megalkotni.
Ime az irodalomban és a művészetben ez lesz a modern psychologia szerepe. Az esztetikát exakt tudománnyá fogja emelni. Azaz: tudománnyá fogja emelni. Mert ma még nem az. (Talán a muzsikában mégis. De miért? Mert itt csak néhány motivumról kell itélni: — Melodia, thematika, harmonia, szerkezet. — És mert itt mellőzhető az a kérdés ami pl. az irodalomban döntő, hogy: „tulajdonképpen mit akarhatott mondani a müvész.” A zene-kritikus ezzel nem bíbelődik. De az irodalomban milyen szükséges és hasznos lesz ha megvizsgáljuk:

— Ime Gyóni Géza úr ezt és ezt a közönséges, unalmas gondolatot gondolta ki...

És:

— Ime, igy és igy sikerült ezt neki kiadni.)
– Mindezt azért irom le ilyen hosszan, mert ma d. u. hála istennek — időt engednek nekem a páciensek, és mert valóban „buzdítani” szeretnélek, hogy a modern psychologiát mint eddig is, de még öntudatosabban, elszántabban propagáld.
Azt hiszem, hogy ha ráadnád magad és irodalmi kritikáidban – komolyan és részletesen analyzálnád az irókat és munkáikat: sok új dologra és érdekes, meglepő gondolatokra bukkannál. (Ezt úgy értem, hogy többnyire beéred a konklúzióid ismertetésével és azzal, hogy egy-egy ötlettel bemutasd, ami neked a kőnyvben (amelyről irsz) tetszik, vagy különösen sympathikus!)
– Könyved kiállitása nagyon tetszik nekem. Kissé tankőnyvszerű a fedele, de ez jól illik — mint fentebb már ettől függetlenül mondtam — a tartalmához. Valóban tanitod benne az olvasókat.
(Nem tudom, hogy Kner-nél anyagilag hasznos-e kiadni valamit, de én nagyon szívesen kiadnék egy novellás kötetet. Ha alkalmad lenne véle beszélni, emlitsd fel neki, kérlek. Egyiptomi József c. novellám volna az első. És azután benne lennének az újabb dolgok — amik még könyvben nem jelentek meg „Souvenir” — „Tálay főhadnagy” mind erősen sexuális, majdnem izgató dolog. Összesen 15 novella.)
* *
*
Szegény jó Nagyanyám meghalt. Váratlanul rosszul lett, egy éjjel nem aludt (de nem szenvedett ezután), — reggeltől nem beszélt és délután 3kor a fal felé fordult, 4kor egy nagyot sóhajtott, és vége volt. Utolsó szavai reggel az őt látogató Mády húgomnak szóltak:
„— Vegyél fiam kendőt vagy kabátot, mert megfázol!”
Végtelen jó, nemes asszony volt. A halála előtti hetek, (végrendelete stb.) története olyan megható, hogy bárki sírna ha meghallaná. Ezt valószinűen nemsokára leirom, azaz megírom — egy kis memoir-tárcában.
* *
Hogy vagytok ti? Miért nem írsz rólatok? Fiad, nőd egészségesek? Hogy ment a pótsorozás? Mi már úgy tervezzük, hogy nyárra is itt maradunk. A falu kellemesen hűvős, tele van fával, mint egy fürdőhely. Most, hogy átutaztunk Pesten: elborzasztott a gondolat, hogy ha abban a kikővezett forró pokolban élnék… Fürdőm pedig nem nyit, tehát maradunk.
Ismét felszólítlak, hogy írj!
Nőd kezeit csókolva
Ölel
Józsi
Feleségem űdvőzöl Téged és feleségedet.


A levelet elsőként közlő Réz Pál a kézirat lelőhelyéről annyit árul el, hogy az akkor – 1977-ben – „egy irodalom- és művészetbarát magángyűjteménye” részét képezi, s hogy azt a „tulajdonos szívességéből” adhatja közre. (Réz Pál: Kosztolányi elfelejtett bírálata, Csáth ismeretlen levele. Üzenet, 1977. 2-3. sz. 168-171.) Ma már tudható, hogy a Réz által körülírt tulajdonos László Gyula (1910–1998) régész, rajzművész és műgyűjtő volt. A levélnek már az első közlés idején sem volt meg a borítékja, de a tartalomból egyértelműen kikövetkeztethető volt a címzett.
Fontos életrajzi, irodalomtörténeti dokumentum: benne az „érett”, de már erősen beteg Csáth ír hosszan Kosztolányinak irodalmi terveiről (kötetet tervez), érdeklősédéről (modern pszichológia és esztétika), Kosztolányi könyvéről (Tinta), stb. Csáth látszólag jó formában volt ekkor, valóban sokat dolgozott, novellái jelentek meg, orvosi cikksorozatai futottak a lapokban – ugyanakkor tudható, hogy saját egészségügyi és mentális problémáival nem tudott szembenézni, nem tudott azokból kigyógyulni. Jellemző, hogy tervezett kötete végül nem jelent meg, terv maradt – hiába írta válaszában Kosztolányi, hogy teljes mellszélességgel kiáll mellette, és nagyon örül unokaöccse újabb irodalmi megmozdulásának. (Kosztolányi azonnal válaszolt Csáth levelére, sőt, még aznap írt Kner Imrének is, lásd: Kosztolányi Dezső: Levelek – Naplók. Sajtó alá rend.: Réz Pál. Bp., 1996. Osiris. 374–376.)
Csáth levelének szövege (korszerű, javított helyesírással és kisebb pontatlanságokkal) ismert volt korábban: 244. számmal megtalálható a Csáth válogatott levelezését adó kötetben (Smaragd asztal. Csáth Géza válogatott levelezése. Sajtó alá rend.: Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály. Bp., 2020. Magvető. 413-415.), és így természetesen része az összesnek is (Csáth Géza egybegyűjtött levelezése. Sajtó alá rend: Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály. Bp. 2022. Magvető. e-book). Valódi szövege azonban most ismerhető meg először.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.

Egyéb érdekességek
Híres emberek könyvtárából
Irodalomtörténet
Irodalomtörténeti tanulmánnyal rendelkező kötetek
Kéziratok, gépiratok
Nyugat
Orvostudomány
Pszichológia