Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Magyar irodalomtörténet I-II. Írta Szerb Antal.
Szerb Antal (1901-1945) ezzel a művével robbant be a magyar irodalomba. A marosvécsi Helikon által meghirdetett pályázatra írta, a pályázatot megnyerte, és a Magyar irodalomtörténet két kötetben, az Erdélyi Szépmíves Céh 86–87. kiadványaként 1934-ben meg is jelent, a könyvnapokon volt debütálása
A Magyar irodalomtörténet olyan szintetizáló, a nagyközönségnek szánt, olvasmányos, de mégis szakmaiságát megtartó mű, amely típust Szerb Antal honosított meg a magyar irodalomban. (És „folytatta” is az 1941-ben kiadott A világirodalom történetével.) A magyar irodalom legismertebb irodalomtörténeti munkája.
A most felbukkant példányba Szerb ezt írta:
Bözsi kisasszonynak / igaz hálával és emlékül / könyvnapi fáradozásaiért / Szerb Antal / 1934. jun. 7.
Mivel a könyv ekkor jelent meg, és „bemutatkozása” itt volt, ez lehet az első ajánlások egyike, amely ráadásul nem is egy aláírásért sorban álló „ismeretlen” – ma sokan úgy mondanák: „random” – könyvnapi olvasónak szól.
Már önmagában az is szép gesztus lenne, ha az író így köszöni meg egy könyvnapi eladónak a segítséget. Hiszen a „könyvnapi fáradozásaiért” kitétel arra utal, hogy a címzett a könyvnapon árulta Szerb Antal könyvét, a Helikon könyvsátrában, és ezért a gentleman szerző adott neki egy példányt, amelybe köszönősorokat írt.
A csak keresztnéven szólított „kisasszony” azonban azonosítható. Nagy valószínűséggel a Szerb Antal több dedikációjában is címzettként szereplő Halász Bözsiről van szó.
Halász Etelka Erzsébet (1906–2001?) Budapesten született, 1906. október 21-én, szülei Halász Gyula és Bencsik Erzsébet voltak. Többszörösen irodalmi család: Bözsi nagyapja, Halász Imre (1841–1918) ismert és nagy tekintélyű hírlapíró, a Pesti Napló és a Pester Lloyd munkatársa, Kemény Zsigmond, Deák Ferenc és Andrássy Gyula egykori barátja; idős korában írt visszaemlékezéseit a Nyugatban publikálta (Egy letűnt nemzedék). Az ő fia, azaz Bözsi apja pedig Halász Gyula (1881–1947): író, nyelvész, földrajztudós, fordító, a Magyar Földrajzi Társaság titkára, legismertebb művei az Öt világrész magyar vándorai (1936), illetve az Édes anyanyelvünk (1938), utóbbi szintén a Nyugat kiadásában jelent meg. Leszármazottjaik közé tartozott Katona Tamás (1932–2013) történész; ő Halász Gyula másik lányának, Magdának a fia volt.
A Bözsi név belső használatú megszólítás volt; mindenki így hívta, második keresztnevének becézett alakjával. (De természetesen pl. a házassági anyakönyvet is hivatalosan, Halász Etelkaként írta alá.) Az angliai Prior's Field School-ban tanult. Angol úriember lett a férje: Tomalin Humphrey Ridley (1901–1977) részvénytársasági igazgatóval 1928. április 21-én kötött házasságot. Humphrey nemcsak pénzember volt, színdarabokat is írt, megtanult magyarul, és pártfogója lett a magyar revíziós törekvéseknek (lásd: Angol hang a revízió mellett. Magyarság, 1930. nov. 8. 7.). A nagyhírű felmenőkkel bíró Bözsi – és testvére – szintén az érdeklődés középpontjában áll; már a különleges eljegyzésükről is hírt adott az országos sajtó: „Halász Imrének, az elmúlt évtizedek híres publicistájának unokái egyszerre tartották meg eljegyzésüket”, írták (Halász Gyula író két leánya. Pesti Napló, 1927. nov. 13.), és természetesen a házasságkötés is közéleti eseménynek számított; számos hír, tudósítás jelent meg róla, több fotó is megjelent az eseményről (pl. az oltár előtt: Képes Pesti Hírlap, 1928. ápr. 24., a násznéppel a lépcsőn: A Magyarság képes melléklete, 1928. máj. 3.)
Bözsi fiatal éveiben többször fellépett nyilvános eseményeken, szavalt, énekelt, előadott, részt vett jótékonysági rendezvényeken és élénk társasági életet élt. Egy időben írt is; házasságkötése után gyors egymásutánban több angliai vonatkozású cikke jelent meg (London polgármestert választ. Magyarság, 1929. dec. 7. 6., Az angol iskoláról. Mság, 1929. jan. 23. 10-11., Sir Douglas Nawson elindult a déli sarkvidékre. Mság, 1929. jún. 13. 6. 6.), később azonban felhagyott az írással.
Több visszaemlékezésben is szerepel alakja. Az egyik ezek közül egy mellékesen leírt, de nagyon fontos információt is közöl: Bözsi szépséges volt. Schöpflin Aladár fia, Gyula írta memoárjában: „Az egyetlen dolog, amelyhez apám komolyan ragaszkodott tanulmányaimat illetően, az angol nyelv volt”, ezért tízévek korában magánúton tanultam angolul, „többek közt Halász Gyula lányától, a szépséges Halász Bözsitől, akibe természetesen reménytelenül szerelmes voltam” (Schöpflin Gyula: Az irodalom peremén. It, 1977. 424-453.). Móricz Zsigmond lánya, Móricz Virág pedig egy angliai útja során látogatta meg „régi barátait”, és leírta házukat, és akkor már „nyugdíjas” életüket (Móricz Virág: Igazi angol életforma a „vidéki ház”-ban. MN, 1968. jún. 4. 5.) Természetesen több magyar író is irodalmi kapcsolathálózatukhoz tartott, pl. Cs. Szabó László, aki a Doveri átkelés című kötetét így dedikálta nekik: „Humphreynak és / Bözsinek / hálával és szeretettel / Cs. Szabó László / 1937 febr. 22” (Antikvárium.hu 24D/33.).
Szerb Antallal apja révén ismerkedett meg. Szerb és Halász Gyula 1923-tól bizonyosan tudtak egymásról; ekkor már mindketten tagjai voltak Babits szellemi környezetének (lásd: Gál István: Babits kritikai folyóirat-terve a Magyar Gondolat. It, 1974. 6. sz. 435–446.). A most felbukkant dedikáció szépen beleilleszkedik az író és a „kisasszony” kapcsolattörténetbe. 1930-ban Szerb még visszafogott hangon ajánlotta neki Vörösmarty-tanulmányok című tanulmányát: „Mrs. E. E. Tomalin, Halász Bözsinek, / örök tisztelettel / Szerb Antal.” (Ant.hu 25D/159.), később azonban a hang más szenvedélyesebbre váltott; A Pendragon-legenda ajánlása az: „Bözsinek, / szűnni nem akaró hódolattal, / 935. febr. 8. / Szerb Antal.” (Magántulajdon, fotómásolata birtokomban: BBT.)
És habár a dedikáció keltezésekor Bözsi már több éve Mrs. Tomalin volt, a „kisasszony” megnevezés nem is a családi állapotra vonatkozik; nem lehetetlen, hogy egy kicsit Szerb Antal is szerelmes volt a férjezett asszonyba, „természetesen reménytelenül”.
Korabeli félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, feliratozott gerinccimkével ellátott könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája
Előszó
Az Erdélyi Helikon, mint írói közösség és az Erdélyi Szépmíves Céh, mint kiadó, ünnepi érzéssel bocsátja útjára Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetét. Úgy érezzük, hogy ez a mű mindannál fogva, amit létrehozásában az erdélyi pályadíj, az erdélyi célkitűzés, az erdélyi íróközösség és kiadó tett, a mi szolgálatunk a magyar szellemi életnek; amit írója alkotott, az önértékén túl maradandó bizonyságtétel a magyar szellem örökkévaló egysége mellett.
1930 június havában tűzte ki az Erdélyi Helikon, marosvécsi összejövetelén, ismeretes pályázatát. Most, mikor annak gyümölcsét adjuk át a magyar közönségnek, legyen szabad emlékeztetnünk az olvasókat a pályázat néhány feltételére. A mű szóljon az egész magyar társadalomhoz, de elsősorban a kisebbségi sorban élő magyarsághoz. Hozza közel a jelentős magyar irodalmi alkotásokat főként a mai nemzedékhez s mélyítse el a magyar irodalom tanulmányozásának vágyát. Bontakozzék ki belőle a magyar irodalom és a világszellem kölcsönhatása, de éles körvonalakban emelkedjék ki a műben a magyar zseni minden más néptől különböző sajátossága. Az esztétikai szempont vezető szerepe mellett súlyt kapjanak az irodalmat formáló eszmei, szociális, gazdasági és politikai történeti erőforrások is. Tegye jóvá a mű azokat az igazságtalanságokat, melyeket az irodalom és a haladás ellenségei egyes írók, művek, irodalmi mozgalmak ellen elkövettek.
Vissza