Áprily Lajos: A láthatatlan írás (dedikált példány)

Fülszöveg

A modern magyar irodalomban Áprily Lajos az a gáncstalan költő, aki vitákon és forradalmakon kívül állva „a művészet templomában" áldoz az örök szépségnek. A „karmester ős" utóda első megszólalásától szinte alig változott, „fejlődése" nem az erejét próbálgató és végletekben csapongó tehetség szeszélyes vándorútja: ez az első pillanattól megdöbbentően "kész" líra és költői alkat befelé fejlődött, a lélek és élet mélységei felé. Áprily versei leginkább a gyöngyhöz hasonlíthatók: simák, nemesen színtjátszók s ép tökéletességük vall a mélyben rejlő fájdalomról. Tartózkodó, férfias költészet, páratlan erkölcsi erejű. Erdély és Hellász, magyarság és görögség e líra két pólusa, s a költő nemzete nevében az örökkévalóságnak énekel. Kötetének első részében legújabb költeményeit gyűjtötte egybe, a másodikban válogatott verseit, termése legjavát; a harmadik részben egy II. századi kínai költőnőt szólaltat meg magyarul, aki hajdan a húnok fogságában sínylődött. Vissza